Ahhoz képest, hogy itt kicsit zajos az este, egész jól aludtam, és reggel hétkor a vizitre ébredtem: felületesen meg is vizsgált a Márkus doktor úr, de majd még délután visszajön, azt ígérte, viszont kért egy friss röntgent. Délelőtt jött a leendő gyógytornászom is (Fábián, egy fiatal, szimpatikus fiatalember) és megbeszéltük, hogy mi lesz a műtét után a program. Délben jött egy beteghordó és lementünk vele a röntgenhez, ahol így soron kívül mehettem is be, aztán jöttünk is vissza ebédelni. Ma is zöldségleves volt, csak más tésztával (változatos...) és egy jól kinéző hús bacon-el és tükörtojással a tetején. Nem volt rossz, de olyan őrül jó sem, a tojás sajnos így újramelegítve azért nem az igazi.
Délután játszottunk apával, és lementünk a büfébe, mert apa inkább ott vesz kávét (érthető), én pedig látva a vacsorát, inkább egy ottani szép szendvicset kértem előre.
Délután itt járt egy dietetikus nővérke is és nagyon kedves volt: az egész hetemre előre összeválogatott velem együtt reggelit, ebédet, vacsorát, olyat is, ami még az étlapon sincs, és elmesélte, hogy miket ehetek majd a műtét után. Mikor ő elment, apával egy új játékot találtunk ki és azzal játszottunk, amíg anya meg nem érkezett. Ő pedig a legjobbkor volt itt, ugyanis a Márkus doktorúr is pont ekkor jött megvizsgálni és a műtétről minden részletet elmesélni, a kérdéseinkre válaszolni. Jó sokáig beszélgettünk, utána anya ment is kórus próbára, mi pedig vacsoráztunk apával.
Az esti (gyors) vizit után bejöttek az éjszakás nővérek és kaptam szurit, amiben vérhigító volt, na ez fájt utána mondjuk...
Milán
