Korán keltünk és még ihattam kicsit, mert aztán már semmi a műtétig...
Hétre ott voltunk a kórházban és egész hamar be is költözhettem a 7-es kórterembe, ami egy háromágyas szoba, egy fiatal és egy idősebb úr van még velem együtt. A nővérke nagyon kedves és szerencsére itt jó a légkondi is (szinte túl jó). Mivel kb harmadiknak kerültem sorra, ezért még várnom kellett fél 11 utánig, aztán toltak be a műtőbe, és most egy maszkkal altattak el. Aztán a következő emlékem, hogy ébredezek a műtét után (ami jól sikerült) és visznek vissza a szobába, ahol anya már várt. Utána még el-el bóbiskoltam, úgyhogy hamar délután lett és bejött látogatni a Dóri is. Bár éhes nem voltam, de egy pár csokis kekszet ettem és sokat ittam, mert ki van száradva a szám mivel csak azon kapok levegőt. Az orrom egyre kevésbé fájt, kötést is többször cseréltek, aztán ötkor bejött apa és leváltotta anyát és Dórit. Vacsorára vajas párizsis kenyeret kaptunk, pontosabban alkatrészenként, de apa csinált egy szendvicset és azt meg is tudtam enni, bár ízeket nem nagyon érzek. Kicsit fáradt voltam és pihengetni akartam, úgyhogy egy idő után "hazaengedtem" apát is...
Milán
