Reggel úgy ébredtem, hogy szédültem, gyenge voltam, fájt a kezem, és alig bírtam lábra állni... Úgy látszik ez a második oltás erősen kikészített. Nyilván így nem mentem suliba, még reggelizni sem volt erőm. Hívtam anyát és apát persze, aztán visszafeküdtem. Tíz körül keltem ismét, de nem lett sokkal jobb sajnos, és hívtam a Mamát, aki feljött amikor a Dömével sétált, de ő sem találta a hőmérőt (csak az üres dobozát...), úgyhogy kézrátétellel hőemelkedést tippelt. Ettem egy kicsit, és a nagyszobában fekve tévézgettem, aztán jött anya és ő a ruhák alatt hátul eldugva megtalálta a hőmérőt és igen, hőemelkedésem van...
Délután anya elment vásárolni, és vetettem vele dolgokat, például kókuszreszeléket, mert ebédre kókuszos paníros húst kértem, ami egész finom is lett, bár étvágyam olyan nagyon még nem volt. Utána is tévéztünk anyával egészen estig.
Milán
