Milán blogja

Ma is jó napom volt:
Reggel folytattam az autóimmal a saját forma 1-es szezonomat, közben apa kivitte a reptérre a kollégájáékat, aztán amikor visszaért, anya kinézett a "kincses szigetre" és hozott is nekem "vásárfiát" : pár autót és egy puzzlét. Amint visszaért, már indultunk is Újpestre, ebédelni. A Klári mama pedig a múlt héten "megrendelt" brokkoli krémlevest csinálta meg és utána sült husit. Hát jól laktunk, azt mondhatom. Kicsit még legóztam, aztán indultunk haza, de útbaejtettük a szuper cukrászdát, ahol már egyszer ettünk finom fagyikat. Hát most is zavarbaejtően sok féle fagyi volt, alig tudtam kettőt választani... 
Amikor hazaértünk, megnéztük a mai Városünnep programját, és úgy döntöttünk, hogy ma is elsétálunk a templomhoz. Most apa is jött és mivel épp kevesen voltak, ezért fel tudtunk menni a londoni emeletes buszba, ami viccesen néz ki belül, aztán ismét kipróbáltuk az "ability-parkot", de ma nem a vakok, hanem a kerekes székesek életébe csöppenhettünk bele, csak épp mi az "akadálypálya" után fel tudtunk állni a kerekesszékből... A színpad felé sétálva (ahol már elkezdődött a műsor) pedig találtunk egy hatalmas "kígyók-és-létrák" társast, amit ki is próbáltunk anyával és én nyertem :) Utána az óriás malom játékban is nyertem anya ellen... Aztán miközben a színpadon egymást váltották az ismerős énekesek, még körbejártuk a forgatagot és például a egy sorsjegyes helyen vettünk pár sorsjegyet és mivel három nyert is, ezért most van egy M betűs nyakláncom, egy cédém és egy szép tollam :) 
Amikor hazaértünk, megvacsoráztam és már kezdődött is az Ének iskolája, amit anyával végig is néztünk.

Milán

Reggel anya lement az oviba, mert előkészültek az alapítványi napra, és kilenc után mi is lementünk apával. Az állat simogatónál rögtön meg is találtuk a Mamát és Annát, és miután adtam pár finom zöld levelet a fehér csacsinak, bementünk az ovi udvarára, ahol épp kezdődtek a futóversenyek. Megnéztünk pár versenyt, aztán Annával visszamentünk az állatokhoz és kicsit lovagoltunk is a póni lovacskákon. Mivel lassan le kellett már vinni sétálni a Dömét, ezért én is inkább hazajöttem, de nem ebédeltünk, hiába volt dél, ugyanis engem és Annát apa elvitt a Kökibe a Kac-kac játszóházba, ahol a Noémi szülinapját ünnepeltük és ott ebédeltünk (én halrudacskákat kértem). No persze az evés csak rövid időre tudott az asztalhoz vonzani minket, hanem inkább a játszóház őrült klassz játékain futkároztunk, ugrálunk, másztunk :)  Na, jó tortázni és a Noncsit felköszönteni ismét visszamentünk, de aztán újult erővel vetettük magunkat a játékba... Olyan sokáig ott maradtunk, hogy már szinte mindenki hazament, de a Szonjáék még velünk voltak és mivel mondtuk, hogy mi innen megyünk a Városünnepre, a templomhoz, ahol fellép pár előadó A Dal-ból, ezért a Szonja is velünk jött. Igazából a zene olyan hangos volt, hogy csak két számnál mentünk a színpadhoz, amúgy inkább mászkáltunk: így találtunk rá arra a helyre is, ahol egy útvesztőben bekötött szemmel kellett végigmenni egy fehér bottal "kitapogatva" az utat, mint a vakoknak. Hát nem könnyű!  aztán kezdett besötétedni, így hazavittük előbb a Szonját, majd mi is hazajöttünk. Apa csinált nekem vacsorát, pontosabban a cukros brióshoz csinált forró, habos tejet, és bár alapból a tejet nem szeretem, de így elkészítve nagyon fincsi volt.

Milán

Azért ma is viszonylag mozgalmas napom volt:
Reggel apa átvitt a Kati mamához, ahol már Anna is ott volt. Kicsit nyusziztunk (most ott "lakik" a nyuszi ugyanis), kicsit írogattam és már vittük is Annát az oviba és a Dömét sétálni, aztán engem pedig a Dédiékhez vitt végül a Mama. Klassz volt itt is, mert játszhattam az Ani számítógépén és nagyon finom volt az ebéd - duplán repetáztam a tojáslevesből és a pizzából is :) Még szép, hiszen a kedvenc ételeim... Aztán délután még kicsit játszottam, és amikor jött értem anya, akkor még elmentünk Annáért és vele együtt jöttünk haza. 
Eleinte Anna kézműveskedett: karkötőket készített anya segítségével, addig én forma egyeztem, aztán kicsit együtt is játszottunk, de sajnos a Mama elvitte elég korán... Közben anya rendelt egy pizzát (úgy látszik ma ilyen pizzás napom volt, de persze ez egyáltalán nem baj!) és nemsokára jött apa, és együtt megnéztük a Madagaszkár 3-at. Vacsora után befejeztem az autós versenyemet és már mehettem is fürdeni és aludni.

Milán

Hát ma sem unatkoztunk! Elmentünk ugyanis reggeli és bepakolás után a közeli kalandparkba :) Ide is jött velünk a Csaba bácsi (aki az esti túrára is jött velünk). Ez is jó volt, de sajnos amikor visszamentünk, már ebédeltünk és indultunk is haza... Én még maradtam volna, olyan jól éreztem magam! 
A suli előtt már vártak a szülők ránk, anya és apa is ott volt és amikor kipakoltuk a cuccokat és gyors élménybeszámolót tartottunk és a Kati néni is mondott pár szót, aztán a szülők átadták neki az ajándékot (amitől teljesen meghatódott), aztán elköszöntünk és előbb még beugrottunk egy fenistil-ért a szúnyogcsípéseimre a gyógyszertárba és hazajöttünk. Itthon elmeséltem apáéknak a sok-sok élményt az elmúlt három napról és folytattam a kedden elkezdett autóversenyt, ugyanis apa szép sorba rámolta el az útból az autóimat :)

Milán

Ébredés után rögtön reggeliztünk is, aztán egész nap szuper programok voltak:
Volt számháború és kenyérsütés, ebéd után pedig "róka vadászat". Na persze nem igazi rókára vadásztunk, hanem a Kati néni készített nyolcvan papírlapot mindenféle rajzokkal és azokat kellett megkeresni az egész tábor területén. Mindenki annyi cukrot kapott, amennyi lapot megtalált (én ötöt, a nyertes, a Lolita tizenegyet!). Klassz! 
Délután az egész csapat besétált a faluba és a cukrászdában vehettünk a zsebpénzünkből fagyit. Én két gombóccal vettem: eper és pisztáciát :)
Este pedig volt tábortűz! Sokat énekeltünk és tizenegy óráig fent lehettünk! Szuper ez a táborozás!

Milán

Hű de izgi, indulunk az Erdei Iskolába! Reggel apa is, anya is elkísért a sulihoz, ahol már várt is ránk egy szuper, nagy busz. A nagy hátizsák ment alulra, én meg spuri fel a lépcsőn és le is ültem középtájt, de annyi hely volt, hogy mindenkinek jutott akár kettő is :)  Nem sokáig vártunk, hanem már köszöntem is el anyáéktól, integettünk és már indultunk is Diósjenőre!
Amikor megérkeztünk, sorba álltunk és elfoglaltuk a faházakat. Én a Dáviddal, Andriskával és a Valentinnal kerültem egy faházba, mégpedig a "Kámor" nevűbe. Mindegyik ház egy közeli hegycsúcsról volt ugyanis elnevezve. Ebéd előtt készítettünk mindenféle magocskából egy képet, és ebéd után jó sokat lehetett játszani. Persze átmászkáltunk egymás házaiba is, és labdáztunk is, teniszeztünk is, ping-pongoztunk is, szóval nagyon klassz volt. Nyolckor (vacsora után) pedig indultunk "esti túrára", ami ismét csak jó volt: elemlámpával bementünk az erdőbe és kerestünk állatokat - de nem nagyon találtunk, csak pár lábnyomot... A bácsi aki eljött velünk, az mutatott is félig megrágott növényeket, amiket nemrég ehettek meg a vaddisznók! Izgi! 
Aztán visszaérve, zuhanyoztunk, fogmosás és még tízig fenn maradhattunk, aztán alvás :)

Milán

Ma nyugisabb napom volt: délelőtt itthon játszottam az autóimmal, ebédre pedig anya csinált párolt zöldségeket, közben pedig apa grillezett sajtot és kolbászokat. Kicsit én is segítettem forgatni a sülteket, csak vigyázni kellett, mert néha fröcskölt forró zsírt, ami több mint kellemetlen érzés... A sajt nagyon finom lett, de egy kolbászt is bevágtam, aztán délután telefonált a Mama, hogy átjöhetnek-e a Botiék - és hát persze!
Elsőnek wii-ztünk, amíg el nem fogyott a "médiaidőnk", aztán amíg anya kipucolta a hörit, addig vele játszottunk (mármint a hörivel persze), és amikor kifogytunk az ötletekből, apa levette a libás társast és azzal játszottunk pár menetet, egészen amíg telefonált a Mama, hogy jön le sétálni a Dömével, mert akkor mindannyian lementünk sétálni.
A séta után vacsira megettem a délről maradt grill kolbászt és sajtot, aztán még játszottam egy kicsit, de nem sokat, mert becsomagoltuk a végleges hátizsákjaimat holnapra... Egyrészt meg kellett néznem mit-hova pakoltak be apáék, és összeírtam egy "leltárt" is, hogy mit viszek, mert elvileg ezt is kéne hazahoznom majd... Hát elsőre kicsit ijesztően sok információ ez nekem, de majdcsak elboldogulok...

Milán