Reggel anya lement az oviba, mert előkészültek az alapítványi napra, és kilenc után mi is lementünk apával. Az állat simogatónál rögtön meg is találtuk a Mamát és Annát, és miután adtam pár finom zöld levelet a fehér csacsinak, bementünk az ovi udvarára, ahol épp kezdődtek a futóversenyek. Megnéztünk pár versenyt, aztán Annával visszamentünk az állatokhoz és kicsit lovagoltunk is a póni lovacskákon. Mivel lassan le kellett már vinni sétálni a Dömét, ezért én is inkább hazajöttem, de nem ebédeltünk, hiába volt dél, ugyanis engem és Annát apa elvitt a Kökibe a Kac-kac játszóházba, ahol a Noémi szülinapját ünnepeltük és ott ebédeltünk (én halrudacskákat kértem). 
No persze az evés csak rövid időre tudott az asztalhoz vonzani minket, hanem inkább a játszóház őrült klassz játékain futkároztunk, ugrálunk, másztunk :) Na, jó tortázni és a Noncsit felköszönteni ismét visszamentünk, de aztán újult erővel vetettük magunkat a játékba... Olyan sokáig ott maradtunk, hogy már szinte mindenki hazament, de a Szonjáék még velünk voltak és mivel mondtuk, hogy mi innen megyünk a Városünnepre, a templomhoz, ahol fellép pár előadó A Dal-ból, ezért a Szonja is velünk jött. Igazából a zene olyan hangos volt, hogy csak két számnál mentünk a színpadhoz, amúgy inkább mászkáltunk: így találtunk rá arra a helyre is, ahol egy útvesztőben bekötött szemmel kellett végigmenni egy fehér bottal "kitapogatva" az utat, mint a vakoknak. Hát nem könnyű! aztán kezdett besötétedni, így hazavittük előbb a Szonját, majd mi is hazajöttünk. Apa csinált nekem vacsorát, pontosabban a cukros brióshoz csinált forró, habos tejet, és bár alapból a tejet nem szeretem, de így elkészítve nagyon fincsi volt.
Milán
