Délelőtt megírtam a maradék leckémet, aztán apa mutatott egy érdekeset az Imréék laptopján: a webkamera képét egy program viccesen átalakította és így virtuálisan óriáskivetítőre kerültem, vagy épp egy kutya utánozta a mimikámat :) Aztán telefonált a Mama, hogy lemennek sétálni Annával és a Dömével és én is velük tartottam, sőt, haza sem jöttem ebédelni, hanem inkább a Mamánál ettem paradicsomlevest és utána játszottam egy órát Annával, amíg érte nem jöttek a Krisztiék. Akkor hazahozott apa és itthon eszembe jutott, hogy egy verset meg kéne még tanulnom... 
Nosza hamar nekikezdtünk, de irtó nehéz nyelvtörős egy vers ez! Már több mint a fele egész jól ment, amikor telefonált a Boti, hogy menjünk át, mert unatkozik. Azzal a feltétellel átmentünk két órára, hogy utána befejezzük a verstanulást... Így is lett: mármint átmentünk és jó két órát autópályáztunk, meg Turbót néztünk, és amikor hazajöttünk nagyjából meg is tanultuk a verset (már anya is beállt a tanításba, mert már tud beszélni, nem fáj annyira a torka). Aztán vacsora és már mennem is kellett aludni, mert kilenc óra volt..
Milán
