Reggel anya is viszonylag korán kelt, és reggelizés után megkaptam a névnapi ajándékomat: verdás napszemüveget, három verda autó ritkaságot (köztük a kedvencemet, Spurit) és egy cápás társasjátékot, amit rögtön ki is próbáltunk. Nem sokat játszottunk sajnos, mert mentünk a piacra vásárolni, de egész hamar végeztünk, mert két helyen megkaptunk mindent a bableveshez (csoda...). Aztán még a spárba is bementünk, mert mást is vásárolgattunk (nekem is pár finomságot). 
Hazaérve apa takarítani kezdett, de közben kiderült, hogy a Mama és a Noémi is jönnének majd velünk a Székelykapu napokra a Wekerlére, úgyhogy anya nem fogott neki mégse a levesnek, hanem játszott velem. Amint apa befejezte a takarítást, már indultunk is és a ház előtt csatlakoztak hozzánk a Mamáék. Én a hajtánnyal mentem, és hamar odaértünk, de kár volt sietni, mert a Botiék csak dél után kerültek sorra. Na persze addig se unatkoztunk, hanem a játszóteret vettük birtokba és Anna is csatlakozott hozzánk. A Botiék műsora után megebédeltünk a Krisztiékkel és desszertnek vehettünk magunknak vattacukrot. Igen, jól hallottátok, magunknak! 
A Kriszti odaadta a Botinak a pénzt, én elolvastam Annának, hogy milyen ízek vannak és miután kértünk a Boti fizetett és mi pedig sorra megkaptuk a finomságokat. Mivel kakilnom kellett hirtelen, ezért mi hazasiettünk és engem még ágyba is zavartak kicsit, de három után felkelhettem és lementünk anyával a játszótérre, mert a mamáék is lejöttek.
Miután hazajöttünk anya és apa vacsorát kezdett csinálni, de közben a Csabáék is megérkeztek és kaptam tőlük is ajándékot, aztán anya elkészült a levessel (amiből csak kicsit ettem), apa pedig a palacsintával (amiből annál többet ettem). Este pedig együtt megnéztük a Csillag születiket csak én a szünetben elmentem fürdeni, mert már álmos voltam...
Milán
