Milán blogja

Ahhoz  képest, hogy állítólag egész este zuhogott az eső és a tetőn kopogtak az esőcseppek, én ebből semmit sem érzékeltem, ugyanis aludtam reggelig mint a bunda. Nagyon klassz kis ágyam van: én vagyok a legmagasabban, és van saját kislámpám is! Na szóval jót aludtam és reggelizés, meg mosakodás után elmentünk a közeli kisvárosba Zell am See -be, mert elég ramaty idő van és ott legalább vannak látnivalók. Elsőnek egy nagy ruha-boltba mentünk, ahol anya egy órát válogatott, végül vett is két cipőt (egyet nekem, egyet a Botinak ajándékba, de ezt ne mondjátok el neki!). Én mondjuk már fél óra után a földön fetrengtem (szó szerint) unalmamban - akárcsak apa, aki próbált játszani velem közben... Aztán sétáltunk egyet a szűk kis utcákban, átmentünk a vasút alatt a tópartra, és ott sétáltunk visszafelé, a hajóállomást keresve. Közben láttunk szép hattyúkat (nekem ezek libák, bárki bármit is mond) és sok kacsát. Amikor elértünk a hajóállomásra, épp kikötött a sétahajó, úgyhogy vettünk jegyeket és mi is felszálltunk rá, hogy kőrbe vigyen a tavon minket is. Egy darabig még élveztem is, de aztán itt is eluralkodott rajtam a rosszalkodhatnék, engem ugyanis nem kötött le a táj szépsége úgy mint anyát és apát, akik folyton a hegyeket meg a házikókat, meg a tópartot csodálták. De igazán nagy letolást akkor kaptam, amikor a kikötés után a kis utcákban bóklászás közben elengedtem anya kezét és majdnem a lábamon keresztül kanyarodott egy autó ki egy utcából... Na onnantól akárhogy is bömböltem, folyton kézen fogva kellett sétálnom :(
Visszafelé megálltunk harapni valamit egy mekiben (én sajtos rántott brokkolit kértem krumplival) és alighogy lefeküdtem pihenni a lakókocsiba visszaérve, már aludtam is...
Ébredés után átmentünk a tavacskához és persze felmásztam a nagy mászókára, és persze le már nem tudtam sehogyanse jönni: a csúszda túl veszélyesnek tűnt, ahol feljöttem, ott meg nem mertem lemászni. Végül apa segített lejutni... Ekkor megláttunk két lovacskát a teniszpályák felett és odamentünk köszönni nekik. Nagyon aranyos de nagyon nagy lovak voltak. Ha pedig már ott voltunk, felmásztunk egész magasra a hegyoldalban és láttunk egy csomó meztelencsigát!
Ezzel a kis kirándulással jól elment az idő, úgyhogy már csak a fürdés, egy kis dévédézés volt a lefekvés előtt.

Milán

Zell am See egyik kis utcájában, a sétahajózás után. Kicsit hideg van és néha esik az eső de azért klassz itt lenni!

Reggel kicsit korán keltünk, de hamar összekaptam magam, amikor apa elmondta, hogy bizony ma indulunk Ausztriába kempingezni! Na olyat még soha nem csináltam, de biztosan izgis lesz! Na közben anyáék egy nagy halom táskát meg bőröndöt megpakoltak és már indultunk is! Elsőnek tankoltunk, hogy apa rögtön vegyen is nekem egy ToyStory-s figurát, aztán nekivágtunk a nagy útnak. Hűűű de sokat kellett autópályán menni! Még szerencse, hogy útközben láttunk száznál is több szélerőművet (megszámoltam ám!) és párszor megálltunk enni-inni,  pisilni, tankolni. De ami a lényeg, hogy délutánra odaértünk a kempinghez, apa átvette a lakókocsi papírjait , megkerestük a 106-os lakókocsit és rögtön be is költöztünk. Nagyon érdekes ám! A szekrények zárjai nekem nagyon tetszenek, mert nyomni kell a gombot és akkor kipattan a fogója (csak visszacsukni nehéz). Amikor nagyjából bepakoltunk és átnéztük a lakókocsit, akkor gyorsan elmentünk a közeli áruházba, amíg még nyitva van, ugyanis ott vacsoráztunk (halacskát... nyamm) és ott vettünk holnapra finomságokat, meg vizet, meg üdítőt. Viszonylag hamar visszaértünk, és amíg anya elment zuhanyozni (mert itt ez úgy működik, hogy van egy ház és ott vannak a vécék,  meg a zuhanyzók... még gyerekvécék és gyerek mosdók is vannak!), szóval addig legóztam kicsit. Anya után mi mentünk apával de közben eleredt az eső, úgyhogy meg kellett várni amíg lecsendesedik kicsit. A zuhanyozás itt nagyon vicces, mert egy gombot kell megnyomni és akkor jön egy ideig a víz, aztán újra lehet nyomkodni :) Sajna, amíg fürödtünk, még jobban rákezdett az eső, úgyhogy jól megáztunk amíg visszaértünk, de sebaj, hamar megszáradunk, mert meleg van még. Este pedig apa előkereste a munkafüzetemet és abból csináltam meg jó pár számolós feladatot, amikért szép aranycsillagokat ragaszthatok be... klassz!

Milán

Reggel ismét jót aludtam, és ma is irtó nagy a hőség sajnos...
Délelőtt átmentünk a Mamához és vele együtt elsétáltunk az Obiba, és mivel nem fogadtam szót és piszkáltam a polcon a dolgokat (de ha egyszer olyan érdekes dolgok vannak ott!) , ezért nem kaphattam olyan klassz labdát az automatából :(
Ebédre hazajöttünk, de egyáltalán nem voltam éhes, úgyhogy ettem pirítós kenyeret és mentem pihenni az ágyikómba...
Amikor felébredtem, már itthon volt apa és melegített nekem pizzát vacsorára, aztán felkerekedtünk és elmentünk az Europarkba a könyvesboltba, ahol apa kinézett nekem egy szuper, számolós munkafüzetet (matricák is vannak benne!). Az Interspárban még vettünk holnapra péksütiket és én kértem inni egy szívószálas tigrises üdítőt és már jöttünk is haza. Ja és képzeljétek, apa elcserélte az autót egy nagyon nagy másik autóra, amíg elutazunk...
Itthon még volt idő játszani és rajzolgatni a fürdés előtt.

Milán

Ma jó sokáig tudtam aludni, pedig őrült meleg van manapság... Ébredés után apát kerestem, de ő addigra már rég elment dolgozni... kár...
Délelőtt átmentünk a Kati mamához megnézni, hogy milyen szép lesz a felújított lakás, meg már rég láttuk amúgyis :) Aztán hazajöttünk és itthon játszottunk, társasoztunk, pázléztunk anyával. Egy keveset ettem anya tarhonyás husijából ebédre és mennem kellett az ágyba sziesztázni, de ma nem tudtam elaludni olyan hőség volt, így végül anya megengedte, hogy átjöjjek a nagyszobába, mert ott hűvösebb van. Épp ott játszottam, amikor hazaért apa, úgyhogy ő leváltotta anyát és estig apával pötyiztem és interneteztem. Vacsorára ettem pizzát, de a fürdés után már megint késő este lett valahogy, ezért mennem kellett aludni...

Milán

Reggel elég nyűgösen keltem és apa is morci volt, mert nagyon lassan készültem el, ugyanis ő vitt minket a doktor nénihez és nem akart nagyon elkésni... Mi viszont egész szerencsések voltunk, mert elsőnek értünk a rendelőbe és a másik doktornéni egész pontosan kezdett, úgyhogy hamar végeztünk (ilyen hamar talán még sohasem). Innen a gyógyszertárba vezetett az utunk, ahol egy kislánnyal együtt rajzolgattam, amíg a szüleink sorba álltak :)  Hazafelé pedig azt kértem, hogy menjünk villamossal, de épp jött is a 42-es, úgyhogy futottunk is kicsit, hogy elérjük... aztán meg majdnem tovább mentünk, mert csak egy megállót kellett jönnünk...
Itthon játszottunk a kuglival és dévédét is néztünk anyával, és délben ebédeltünk, de én csak pár falatot tudtam enni, mert meleg is van és a torkom is fáj... Aztán nagy nehezen nagy sokára elaludtam és pont arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó és hazajön apa. Ettem pizzát uzsonnára : ugyanis azt hozott apa és játszottunk estig. Közben anya elment vásárolni és amit vett abból elkezdett főzőcskézni, nekem pedig feltétlenül ott kellett ugyebár lennem és segítenem például késsel paradicsomot és paprikát felvágni (csak valahogy az én késem mintha nem vágott volna annyira, mint anyáé...). Este pedig apával megfeleztünk egy Gundel palacsintát és azt ettem vacsorára, de utána már alig maradt idő, és menni kellett aludni...

Milán

Este máshogy aludtunk, hogy ne fertőzzek annyira, úgyhogy az egyik szobában én aludtam anyával és a Krisztiék a másikban (tegnap a Botival aludtam egy szobában és anya kint... az viccesebb volt, de estére megint felment a lázam). Reggel a Kriszti hozott nekünk finomságokat a közértből és én fánkot választottam kakaóval.
Délelőtt sokat játszottunk (én sajnos nem fürödhettem ma), báboztunk. Ebédre fincsi paradicsomleves, egy kis milánói és husi volt, ettem mindenből.
Ma sem aludtam délután, mert nagyon meleg is volt és hogyan lehetne már aludni, amikor kint is lehet futkározni a ház körül! Szerencsére amikor Anna felébredt, akkor én is kijöhettem és dobáltuk a gyümiket a medencébe a Botiéknak.
Épp labdáztunk a Botival, amikor apa megérkezett, ugyanis hazavisz minket, hogy otthon gyógyulgassak... Szerencsére nem azonnal indultunk vissza, hanem még játszhattam a kertben a Botival (aki feldobta a labdámat a fára, aztán apa piszkálta le, mert mi nem tudtuk ledobálni a kuglikkal...).
Viszonylag hamar hazaértünk, és meglepi várt: apa vett egy újabb Toy Story-s játékot nekem. Azzal játszottam , de előbb még ettünk vacsorára sült krumplit kecsöppel és csokis fánkot, aztán mentem fürdeni és azért sikerült az időhúzásos technikámmal kilencig kihúzni a lefekvést :))

Milán

Délelőtt bementünk mindannyian Siófokra, ami igen jó ötlet volt!
Voltunk a szuper játszótéren, de ami még klasszabb volt, hogy bringó-hintóztunk is! Hát az szuper volt! És ha ez még nem lett volna elég, akkor a fagyizás aztán már tényleg őrület volt, ugyanis abban a  finom fagyizóban, ahol múltkor nem tudtunk fagyizni, mert zárva volt, most végre ehettünk amit csak szemünk-szánk megkívánt: én például rágógumi ízűt. Irtó fincsi volt :)
Utána pedig lementünk a strandra, de sajnos akkor már kezdtem rosszul érezni kicsit magam, pontosabban fáztam, ami ebben a hőségben elég különös volt, úgyhogy anya megnézte és sajnos lázas lettem :(
Na mentünk is vissza a kis házba és onnan a Siófoki kórházba, hogy megvizsgáljon egy doktor, ugyanis piros volt a torkom is és a kezemen-lábamon apró piros pöttyök is lettek. Szerencsére a vizsgálat szerint a pöttyök inkább allergiás dolgok, de a torkom az tényleg piros, úgyhogy elkaphattam valamit már megint... Kaptam gyógyszereket és visszamentünk.
Persze lefekvésig még játszottunk, de odakinn nagyon veszélyes lenni, mert a szúnyogok tömegesen támadnak!
Este még beszéltem apával is telefonon és elmeséltük neki a mai kalandjainkat...

Milán