Ma elég mozgalmas napom volt, estére eléggé el is fáradtam...
De menjünk sorba: reggeli után apa megpróbált forma egyet nézni a nagyszobában, de én meg játszani próbáltam vele, így ez se neki, se nekem nem volt tökéletes, végül anya úgy oldotta meg a helyzetet, hogy levitt sétálni a Mamával és a Dömével és addig apa tudta nézni a tévét. Amikor visszaértünk, már vége volt a versenynek, így indulhattunk is a Klári mamáékhoz, hogy felköszöntsük a Petit, de ő pont nem volt még otthon, mert tegnap bulizott és még nem ért haza ;) Sebaj, mi megebédeltünk és utána a anyáék elmentek az oviba cserepeket venni, én pedig lefeküdtem a kisszobába és a mama mesélt nekem, meg picit játszottunk is a gyümikkel, aztán én csendben feküdtem, amíg ezt meg nem untam , ugyanis hallottam, hogy közben megérkezett a Julika néni és anyáék is, úgyhogy én is előbújtam. Alighogy elkezdtünk a Mamával játékból a pléden piknikezni, a Peti is megjött és tudtunk tortázni és ajándékozni, aztán nemsokára indultunk is.Útközben apának eszébe jutott, hogy épp arra amerre megyünk, van egy kiállítás régi autókból a Vasúttörténeti Parkban, így bementünk megnézni, mik vannak kiállítva. Hát sok-sok régi autó meg motor volt és persze a vonatokat se vitték el mindet... Sőt, mivel épp kevesen voltak a sorban, ezért felszálltunk egy igazi hatalmas gőzmozdony vezetőfülkéjébe és mentünk vele egy kicsit oda-meg-vissza! Irtó klassz volt, pedig eleinte féltem, hogy túl hangos lesz és én azt nem szeretem. De nem volt olyan vészes, sőt, nagyon tetszett ahogy pöfékelt és csattogott a mozdony. Utána bementünk megnézni a sok autót és motort, de engem ez a része már kevésbé érdekelt a dolognak - apa pedig próbált jobban körülnézni, de én egyre csak sürgettem, hogy menjüüüüünk mááááár... Így egy idő után apa feladta a küzdelmet és elindultunk.
De nem ám haza! Cukrászdába, fagyizni! Hirtelen mégse voltam olyan fáradt, ahogy egy csokifagyi került a kezeim közé! Természetesen jól összemaszatoltam magam és a ruhám, így hazaérve rögtön mentem fürdeni és csak utána vacsoráztam - egy kis gombócot. Viszont mivel egyre nyűgösebb lettem (mert már irtó fáradt voltam, na!), anyáék elküldtek aludni...
Milán