Délelőtt elmentünk apával a klassz játszótérre a Botiék házától nem messze és ebédig ott is voltunk. Mászóváraztam, csúszdáztam, pörögtem, futkároztam egy csomót. Épp elkészült anya az ebéddel, amikor hazaértünk és én a rakott káposzta helyett a sajtos tésztát választottam (meglepő?). Ebéd után én mentem aludni (nem aludtam persze), anya pedig a Csillával énekelni valahová. Apa pedig forma egyet nézett és csak a végére kelhettem fel, addig csendben kellett feküdnöm... Amikor anya is hazaért, elmentünk a Csilláékkal az 56-osok terére, ahová építettek egy hatalmas rámpát és havat csináltak rá és ügyes síelő bácsik pedig nagyon nagyokat ugrattak és a levegőben pörögtek közben. 
Én speciel hamar meguntam és fárasztó volt álldogálni (na jó, egy idő után előbb anya, aztán apa vett fel), úgyhogy amikor az első kőrben lecsúsztak egyszer-egyszer a síelők, akkor hazajöttünk. Itthon folytattam a rajzolgatást és kiszíneztem megint jópár számot. Vacsorára ismét sajtos tésztát kértem anyától, aztán még fürdés után társasoztunk hármasban de kilenc felé járt már és amikor lekapcsolt a lámpa, mennem kellett aludni...
Milán
