Ma egy meglepetésbulira voltunk hivatalosak, ebéddel egybekötve egy kis vendéglőbe, egy tavacskától nem messze. Mivel hamarabb odaértünk, mint a többi vendég (még csak páran voltak), ezért volt időnk elsétálni illetve elmotorozni a tavacskához. A partjára nem mentünk csak egy pillanatra, de a kis játszóteret megnézhettem mellette, aztán igyekeztünk vissza, mert lassan várható volt a Sanyi (apa barátja) érkezése, aki nem is tudott róla, hogy jó sokan majd jól meglepik, amikor belép az étterembe. No, ez pedig így is történt: gyanútlanul megérkeztek a Sanyiék, mi pedig előjöttünk a "rejtekhelyünkről" és elénekeltük neki a boldogszülinapot éneket és adtunk neki ajándékot is. Én speciel senkit se ismertem, de ez nem zavart, fel-alá mászkáltam végig, épp csak enni ültem le (rántott sajtot kértem krumplival és utána kókuszos sütit). Kicsit még maradtunk ebéd után is, aztán hazajöttünk és apával lementem a kis játszóra. Akkor még csak az Odiék voltak lent, de sorra megérkezett végül a szokásos csapat. Én megpróbáltam egyedül is várat építeni vizesárokkal, de apa megint leállította a vizes-vödör projektemet, amikor már nem sütött oda a nap a kúthoz... Végül hosszas homokozás után kicsit későn szóltam apának, hogy pisilni kell és hát a fele a gatyámban landolt, úgyhogy feljöttünk és mentem is rögtön fürdeni.
Közben anya is hazaért (ő az Europarkban volt vásárolni), én pedig kértem apától vacsorára husit, meg tésztát, meg gombás szószt reszelt sajttal (ennek is valami Milánói akármi a neve - hát nem vicces?). Estefelé több próbálkozás ellenére is korábban kellett aludni menni...
Milán
