Reggelre már sokkal jobb volt a nyakam, csak "húsz érzésnyit" fájt (apa nem értette, hogy az mennyi... pedig pont húsz!), vagyis oldalra már tudom forgatni, csak fel- le nem kellemes. No mindegy, kezdem megszokni ezt a nyakmerevítő izét, internetezni például így is tudok :) Dél felé járt, amikor apa indult a Klári mamához és én is vele mehettem végül. A Mama már megterített mire odaértünk és a finom karalábé leves után rántott husit ettem és egy kinder tejszeletet desszertnek :) Utána a Mamával játszottam: a mágneses számokkal és eldugdostuk egymásnak a hat-heteket. Sajnos indulni kellett haza aludni, de elég sokára nyomott el az álom itthon. Amikor felébredtem, már itthon volt anya és épp tornázott, én pedig vacsoráztam apával pizzát és pirítós kenyeret bio-vajkrémmel és bio-sajttal (bár fogalmam sincs az mit jelent, de finom volt mindkettő). Estig pedig a "régen látott" gyümölcsökkel játszottam apával, aztán fürdés után még ehettem egy pudingot és pici játék után mennem kellett aludni...
Milán
