Reggel lementünk kicsit szánkózni, de 1-2 lecsúszás után bevágtam a durcát és a hisztit, mert apa nem a lépcsőn ment fel, hanem a dombon! Na ezen vagy negyed órát hisztiztem, de sajnos mindhiába, apa és anya nélkülem szánkózott addig... nem hatotta meg őket a sírásom! Még ilyet! Sőt, amikor megunták a csúszkálást, elkezdtek nélkülem (!!!) hóembert építeni! Ez már tényleg minden határon túlment! Odamentem és ott hisztiztem a fülükbe, de ők a fülük botját se mozdították... 
Kénytelen voltam befejezni a hiábavaló hisztizést, mert csak akkor vettek be a hóember-építő csapatba... Végül egy egész szép nagy hóembert sikerült építeni.
Ezután itthon átöltöztünk és már indultunk is a Klári mamához. Ebédig rajzolgattam és a mágneses számokkal játszottam, aztán ettem jó sokat és még egy csokit is kaptam ezért a Mamától, akivel utána játszottunk és rajzolgattunk az indulásig, aztán itthon végül nem aludtam egy percet se délután... Apa végül megengedte, hogy felkeljek és játszott is velem egészen estig. Apa azt is felajánlotta, hogy levisz szánkózni, de akkor nem volt kedvem épp, amikor meg kedvem lett volna, akkor már sötét este lett és már nem tudtunk lemenni... Helyette inkább vacsoráztam egy nagyot (a parileves és az újabb két fasírt után még apa kakaós csigájának a finom belsejét is elkunyiztam és megettem!) és fürdésig még játszottunk apával mindenfélét, aztán pancsi és hajmosás után rögvest mennem kellett aludni, mert holnap ovi...
Milán
