Reggel apa keltett, mert szerinte már elég sokáig aludhattam (szerintem meg nem...) és már indulni kellett az oviba, különben ő fog elkésni... Én persze nyűgös voltam, amiért felkeltettek. Az oviban már kicsit jobb volt a helyzet, fa kockákkal is játszottam és az udvaron is voltunk, ahol ugróiskoláztunk a Noémivel - én japánul számoltam :), aztán az ebéd után jött értem a Mama, de sajnos - bár így villamosozhattam is - nem hozzá mentünk most, hanem előbb a doktor nénihez, ahol kaptam egy szurit (hárman fogtak le...), és csak amikor már felöltözhettem, akkor kezdtem kiabálni, hogy én nem kérek oltást, mert akkor esett le, hogy "ja igen, ezt emlegették anyáék, hogy ma oltást fogok kapni..." 
Hazafelé viszont inkább sétálni volt kedvem - bár ennek a Mama nem örült annyira a fájós lábával. A Mamánál pedig már ott volt az Anna és a Boti és az Ani odahozta a Noémit is, úgyhogy egy darabig négyen boldogítottuk a Mamát :)) Ó, és képzeljétek, amíg kint voltunk a konyhában, kopogtak hangosan és megjött a Mikulás és hozott ajándékokat mindenkinek! Mondjuk hiába futottunk, már nem találkoztunk vele, csak az ajándékokat találtuk meg. Kicsit később elvitte a Botit a Zoli és apa is megérkezett, aztán meg anya is és apa visszahozta a megjavított világítós rajzolós játékot (egy képet vetít a papírra és azt ki lehet színezni). Kicist még játszhattunk, de amikor megérkezett az Ani az Annáért, akkor már mi is hazajöttünk. Itthon kicsit rajzolgattam és a vacsora és a fürdés után megint találtam egy apróságot az adventi naptárban: a kettesben volt egy kis zöld pattogós labda! Még ehettem egy fincsi mogyorókrémes sütit és aztán menni kellett már aludni.
Milán
