Hű, ma aztán mozgalmas napom volt! Reggeli után alig játszottunk pár percet, és már öltöztünk is, mert az ovinál nagy buli volt! Előbb az állat-simogatóhoz mentünk, ahol kis lovacskák, kecskék, bárányok és malackák voltak és amelyiket elértem, azt meg is simiztem, mert nagyon érdekes a szőrük. Aztán bementünk az ovi udvarára, ahol épp gyerekek adtak műsort: nagyon szépen énekeltek és táncoltak. Kicsit rohangáltam, kis villanyautót is vezethettem párszor, és közben anya elszaladt a Botiért. 
Amikor megjöttek, persze már a Botival akartam játszani, úgyhogy miután ő is autózott, felültünk igazi rendőr-motorra (és én mertem odamenni a rendőr bácsikhoz megkérdezni, hogy felülhetünk-e, mert a Boti nem mert...), az udvar másik végében pedig kavicsokat és kagylókat festettünk szép színesre a Botival, azután visszamentünk az állatokhoz és lovagolhattunk, sőt közben jött egy hatalmas tűzoltó-autó és még locsolhattunk is! 
Miután így mindent kipróbáltunk, apa felvitt minket a Mamához, ahol ebédeltünk (a levessel ügyesen leöntöttem apa új nadrágját, aminek ő nem igazán örült...), és megettem két palacsintát! Aztán a Boti a Mamánál aludt, mi pedig hazamentünk, mert épp megjött anya is, aki nyert egy könyvet közben a tombolán, és otthon mentem is rögtön aludni, mert állítólag délután is érdekes "műsor" lesz...
--- Délután: ---
Elég nyűgösen ébredtem, mert nem aludtam ki magam, ugyanis indulni kellett az esküvőre és még meg is fürdetett apa - akárhogy is tiltakoztam, aztán folyamatos "nem, nem, nem" mondogatása mellett ettem egy kis nutellás palacsintát ;) és már indultunk is. A templomnál már lenyugodtam, főleg, hogy a Boti is ott volt addigra, és szép zene is szólt. A templomban egyre többen lettünk - sok néni és bácsi és pár gyerek, aztán megjelent nagyon szép fehér ruhában az Orsi és mellette sétált a Szabolcs is és elöl egy pap bácsi hosszas rábeszélés után két gyűrű és egy sál segítségével házaspárrá nyilvánította őket, bár én közben néha anyával sétáltam is, mert ennyit ülni csendben szerintem képtelenség... 
Szerencsére innen már felgyorsultak az események és miután mindenki keresett egy autót az esőben, elindultunk végre a hajóhoz. Hozzánk beült egy néni és egy bácsi, akiket mi vittünk odáig és dudálva végigmentünk a Duna mellett a kikötőig, ahol egy szép nagy hajóra felsétáltunk és kerestünk egy asztalt, ahova lepakoltunk. Én rögtön rávetettem magam a sütikre és miután jóllaktam, kezdődhetett a játék! Közben a hajó is elindult, így a futkározás kicsit nehezítve lett, de ez nem vette kedvünket a Botival, sőt egy aranyos kislány, a Hanna is csatlakozni próbált hozzánk, csak ő még nálam is bizonytalanabb léptekkel bírt, mert még csak épp elmúlt másfél éves. Azért vele is játszottam, pláne, hogy szépen játszott az órámmal és a hat-héttel is. Viszont a Boti állandóan elvette a "tizest" ezért 'kénytelen' voltam kergetni az asztalok között :)) 
Közben szólt a zene és vacsoráztunk is (én nem túl sokat, de ez érthető is, hisz annyi finom süti volt!), sőt képzeljétek, apa felvitt a kapitányhoz! Hú mennyi műszer és mennyi szám volt előtte! Sajnos semmihez nem nyúlhattam, de nagyon érdekes volt! Estig tulajdonképpen csak játszottunk - futkároztunk - nassoltunk, szóval nagyon klassz esküvő volt, mondhatom! Mire kikötött a hajó, én már eléggé elpilledtem, úgyhogy nem is bántam, hogy megyünk haza és persze a kocsiban azonnal el is aludtam (amúgy is olyan álmosító, esős idő volt egész délután), csak otthon még picit fel kellett ébrednem amíg átöltöztetett anya, de aztán végre bezuhanhattam az ágyikómba...
Milán
