Ma jó sokáig aludtunk anyával és a reggeli után megnéztünk egy csomó könyvet és sokat labdáztunk. Egyszercsak telefonált a Mama, hogy a Botival lemennek épp a játszótérre, és hogy mennénk-e mi is? Hát persze hogy mennénk! Miazhogy! Öltöztünk és le is mentünk és ráadásul csak a miénk volt az egész játszótér! Rengeteget kőrhintáztunk, a Mama már beleszédült olyan sokat! Én pedig még a mozdonyra is felmásztam és ki is estem belőle de szerencsére puhára estem, a homokra és csak nevettem rajta, és folytattuk a Botival a futkálást és bújkálást, amíg ebédidő nem lett, mert akkor fel kellett menni a Mamához kajálni. Ebéd után pedig még picit játszottunk, de aztán mentünk aludni, és ma én ébredtem előbb, de alighogy megettem egy piskótát uzsonnaképp, a Boti is felkelt, úgyhogy együtt csibészkedhettünk a Mama és anya nagy-nagy örömére... Amikor pedig kezdett besötétedni, lementünk sétálni és lent találkoztunk apával, aki épp hazaért és egy kicsit még sétáltunk így együtt, aztán mi mentünk haza, a Boti pedig vissza a Mamával, hozzá. Otthon apával labdáztunk és építkeztünk amíg anya tornázott, aztán a híradó alatt erősen bekakiltam, úgyhogy mentem is fürdeni és pancsizás után a konyhában anya és apa főzőcskéztek és olyan fincsi illatok voltak, hogy már nagyon éhes lettem és jó sokat ettem vacsorára, és apa is és anya is megdícsért, hogy milyen szépen ettem, úgyhogy még egy túrórudit is kaptam desszertnek... Viszont a céklától szép lila lett a kezem és az arcom, úgyhogy apa jól megmosdatott és még egy kicsit játszottunk a nagyszobában alvás előtt.
Milán
