Milán blogja

Ma hajnalban arra ébredtem, hogy éhes vagyok. Szerencsére apa viszonylag gyorsan csinált nekem kajcsit, és így, hogy egy szobában alszunk, most meg is néztem, hogy hogyan készül a reggelim. Reggel megint pakolás volt, mint tegnapelőtt, és megint úgy tűnt, hogy egy hosszú és unalmas út elébe nézünk, de szerencsére nem lett igazam: egy viszonylag rövid autókázás után megálltunk egy nagyon fura erdőnél, és be is mentünk alaposabban körülnézni... Mindenféle érdekes fa, meg bokor és virág volt itt, méghozzá tényleg nagyon sok fajta! Sőt, nem csak fák voltak, de még egy mókust is láttunk. Igen fürgén szaladt, ezért nem tudtuk közelebbről megismerni sajnos. Volt egy kis tó is kacsákkal, de a kacsáknak épp nem volt kedvük produkálni magukat, csak a tó közepén üldögéltek egy házikónál. A sétálgatás után leültünk enni egy "hamburgeres" nevű helyen, ahol meglepő módon mindenki "hamburgert" evett, amit én is megkóstoltam, és finomnak minősítettem. Innen sajnos elváltak az útjaink a Botiéktól, mert ők mentek a Balcsira, mi pedig egy gyors bevásárlás és uzsonna után haza. Az út persze uncsi volt, inkább aludtam egy jót... Amikor felébredtem, még nem otthon voltunk, hanem ott, ahol már jártam ugyan, és érdekes kajákat láttam, de akkor még nem kóstolhattam meg semmit. Most viszont adott anya is és apa is a "fagyi" nevű hideg-de-finom édes nyalánkságból :) No innen már végre tényleg hazamentünk, és én egész estig be sem tudtam telni rég nem látott játékaimmal a nagyszobában, ahol végre ki kúszhattam-mászhattam magam. Ez már nagyon hiányzott!

Milán

Itt ébredtünk a szállodában, és persze olyan fáradt voltam, hogy kicsit még visszaaludtam, és így a tízóraimat anya kezdte el odaadni, aztán apa átvette a kanalat, és amikor jóllaktam, lementünk az étterembe, ahol anya reggelizett. Azután felöltözött mindenki, én beültem apa hátára a hátizskszerűségbe és nekivágtunk egy újabb hegynek. Ez kicsit magasabb lehetett, mert jó sokat mentünk felfelé a hatalmas fák között, míg végül kiértünk egy tisztásra, ahol egy kerítés állta utunkat, így aztán visszafordultunk és lementünk ugyanazon az úton. Érdekes módon lefelé a Boti lelkesebben motorozott és hamarabb leértünk mint fel... Bevallom, én is elfáradtam, ezért a végére kicsit elaludtam... De nem aludtam sokat, mert mentünk ebédelni. Most egy új helyre mentünk, és anya most is próbált bébiétellel etetni, de én láttam, hogy a többiek milyen finomakat esznek, úgyhogy én is azt kértem (és kaptam) amit ők: rizst, krumplit, husikát. Visszaérve a szállóba, én elaludtam a kocsiban és ébredés után megnéztük apával ahogy a Boti és a Zoli focizik. Párat én is rúghattam a labdába! Tök jó lenne már futkározni és focizni! Amikor felmentünk a szobába, átöltöztünk fürdőruhába és átmentünk a medencéhez. Sajnos a víz itt egyáltalán nem olyan fincsi meleg, mint a babaúszásokon szokott lenni, sőt! Olyan hideg volt, hogy épp csak a lábam hegyét mártottam bele, meg persze együtt pancsoltam kicsit a Botival a partjáról. Csak apa mert belemenni, én kicsit irígyeltem, hogy ő úszkálhat, de aztán eszembe jutott, milyen hideg a víz, és inkább anya ölében maradtam... Megint zuhanyozás volt fürdés helyett, és most már egészen biztos, hogy sokkal jobb kádban pancsolni! Fürdés után visszamentünk oda, ahol ebédeltünk, és most is itt ettünk, és most is azt ettem, amit apa: gyümölcslevest és palacsintát. Fincsi volt és a pincér bácsi is tréfálkozott velem :)

Milán

Reggeli után kicsit visszaaludtam és amikor felkeltem épp nagy volt a sürgés-forgás: anyáék pakoltak, aztán öltöztünk és elindultunk... Sajnos innen egy elég hosszú autózás következett, a vége felé már nagyon nyűgös voltam, de végül megérkeztünk egy erdő közepére egy nagy házba. A Botiék is jöttek, aminek nagyon örülök, mert így lesz kivel játszani! No, de előbb még ebédeltünk: anya megpróbált borsófőzelékkel jóllakatni, miközben ők szemmel láthatóan finomabb dolgokat ettek. Na azért persze kikunyiztam magamnak előbb a Boti eperkrém leveséből pár kanállal, aztán anya és apa sültkrumplijából is kaptam! Mit mondjak, ég és föld a főzelékhez képest! Ebéd után elmentünk kirándulni. Képzeljétek, itt az erdőben rengeteg-sok nagy-nagy fa nőtt! Őrület! Állítólag aludnom kellett volna, de most őszintén: ti tudtatok volna? Egy csomót mentünk felfelé a fák között, eleinte a babakocsiban, aztán apa vitt, végül a Boti sétált inkább, így én beültem a helyére a Zoli hátizsákjába. Egy barlangot is megnéztünk (nem nagy szám) aztán sokat mentünk lefelé és hopp! ott voltunk, ahol elindultunk. A szobánkban megint nem volt kedvem aludni, inkább rosszalkodtam és játszottam vacsiig. Én a szobában ettem, de persze az étteremben kunyiztam anya palacsntájából is... A Boti közben motorozott és engem szórakoztatott :) Utána még elsétáltunk a közeli patakocskához, és a nap befejezéseképp ma először életemben zuhanyoztam! Hát érdekesnek érdekes módszer, de én sokkal jobban szeretek pancsolni egy kád vizecskében...

Milán

Reggel egy kis játék után leszaladtunk ebédért és vásárolni. Ebéd után szóltak a Krisztiék, hogy lent várnak ránk, úgyhogy lementünk mi is. Képzeljétek, anyáék elengedték a Somát és tök viccesen rohangált ide-oda ez a buta Soma... Ez után a kis séta után felmentünk a Mamához és a Botival nagyon jót játszottunk és ebben úgy kifáradtunk, hogy aludtunk is egyet délután. Ébredés után még folytattuk a játékot a Botival (jókat sikítgattunk, a Mama örült neki :)) Kicsit később felbukkantak anyáék és apa hazavitt, így vele voltam kénytelen beérni mint játszótárssal otthon... Persze azért nem volt olyan rossz, mert épített anya akadály-pályát a szobában és ott bújócskáztunk meg labdáztunk apával estig. Egy új mutatványt is gyakoroltunk apával is és anyával is: megpróbálok kapaszkodás nélkül megállni két lábon. Pár pillanatig már megy, aztán el kell kapni, különben huppanok a fenekemre...

Milán 

Reggel voltunk a zenebölcsiben: egy labdát már az elején kiszúrtam magamnak, és jól sejtettem: azzal játszottunk "jár a labda vándorúton" játékot, ami addig a pontig tök jó, hogy adnak egy labdát a kezembe, de képzeljétek, tovább kell adni, nem tarthatom meg! Micsoda butaság, nem? Ja, és még egy igen furcsa dolog történt: a Noéminek teljesen ugyanolyan cipője van mint nekem! Jé! Amikor vették fel, akkor elszedtem, mert azt hittem, hogy az enyém (a csuda gondolta volna, hogy nem csak nekem van ilyen klassz cipőm...), de amikor a saját lábamhoz tettem, akkor láttam, hogy az én lábamon már van cipő! Nahát. Elgondolkodtató...
Ebédre újdonságot kaptam: kelbimbót bárányhússal. Ma kétszer sétáltunk, egyszer amikor a Somával együtt elmentünk a Mama elé és egyszer délután hazafelé, de ma nagyon fújt a szél! A Mamánál is játszottunk olyan labdás-körbeadogatósat, de hármasban azért sokkal jobb, mert többet van nálam a labda! Így mindjárt több kedvem volt ilyet játszani... Egy új dolgot gyakorlok: a lemászást az ágyról. Egész jól megy már! annyi a trükk, hogy popsival előre kell lecsúszni és akkor pont lábra érkezek... Játék és uzsi után hazasétáltunk. Apa már persze otthon várt és szokás szerint estig játszott velem: kisautó-tologatósat, meg labda-dobálósat, meg olyat, hogy én mindent kidobálok a kosárból, ő pedig megpróbál nálam gyorsabban rendet csinálni (általában én győzök!). Ja, és ma még pörgetett és fel-fel dobálgatott, amit különösen szeretek, csak sajnos mindig elfáradnak a dobálóim. Gyengék... Amit nem is értek, hisz nekem például egyáltalán nem fárasztó, pedig én repkedek, ő(k) meg csak dobálnak...
Este anya is bekéredzkedett a kádba mellém, így együtt fürödtünk. Amikor kiment és végre enyém lett az egész kád, akkor jó nagyokat fröcsköltem. Apa örült...

Milán

Ébredés után játszottunk és kicsit tornáztunk anyával, azután lementünk sétálni és elkísértük anya ovisait a wekerléről az oviba. Mennyi kisfiú és kislány! Nagyon tetszett! Ebédre bevágtam a nagyi hétvégi paradicsomos finomságát (pedig tízóraira is benyomtam egy adag krémtúrót!)... Jó nagyot sziesztáztam, úgyhogy mikor felébredtem, apa már itthon volt, és adott fincsi uzsonnát (joghurtos banános-almás turmixot), aztán anya levitt sétálni és játszani a játszótérre. A Mama és a Boti is lejöttek, és persze még sok gyerek is ott volt, mert szerencsére mostanában sokat süt a napocska és klassz idő van. Tök jó dolog homokozni! Egyre jobban élvezem... Addig maradtunk, amíg anyának már indulnia kellett angolra, úgyhogy a játékpartner szerepét innentől átvette apa. Vele bohóckodtam egész fürdésig, és persze fürdés közben is :))

Milán

Reggel korán keltünk és elindultunk egy új fajta tornázós helyre, ahol elsőnek érkeztünk, úgyhogy megnéztük, ahogy pakolnak. Amikor elkezdődött a foglalkozás, rögtön kiszúrtam egy doboznyi kis labdát és jól ki is borítottam :) Aztán mindenféle vicces és kevésbé vicces dolgot csináltunk (volt olyan új helyzet, amitől kicsit megijedtem, pláne, hogy én voltam a legkisebb...) Alighogy elindultunk haza, rögtön elaludtam, de otthon felébredtem és játszottam anyával jó sokat, és persze egy picit aludtam is délután. Ébredés után ettem és apa is hazaért, mi pedig lementünk, mert lent sétált épp a Mama és a Boti a klassz bringáján, úgyhogy én bekéredzkedtem mögé és így bringáztunk. Nagyon klassz ám! Aztán felmentünk a Mamához, de a Boti nem akart velem játszani ma a kisautókkal... :(
Sebaj, hazamentünk és apa játszott velem egész estig a kisautóimmal és persze a labdákkal!

Milán