Reggel voltunk a zenebölcsiben: egy labdát már az elején kiszúrtam magamnak, és jól sejtettem: azzal játszottunk "jár a labda vándorúton" játékot, ami addig a pontig tök jó, hogy adnak egy labdát a kezembe, de képzeljétek, tovább kell adni, nem tarthatom meg! Micsoda butaság, nem? Ja, és még egy igen furcsa dolog történt: a Noéminek teljesen ugyanolyan cipője van mint nekem! Jé! Amikor vették fel, akkor elszedtem, mert azt hittem, hogy az enyém (a csuda gondolta volna, hogy nem csak nekem van ilyen klassz cipőm...), de amikor a saját lábamhoz tettem, akkor láttam, hogy az én lábamon már van cipő! Nahát. Elgondolkodtató...
Ebédre újdonságot kaptam: kelbimbót bárányhússal. Ma kétszer sétáltunk, egyszer amikor a Somával együtt elmentünk a Mama elé és egyszer délután hazafelé, de ma nagyon fújt a szél! A Mamánál is játszottunk olyan labdás-körbeadogatósat, de hármasban azért sokkal jobb, mert többet van nálam a labda! Így mindjárt több kedvem volt ilyet játszani... Egy új dolgot gyakorlok: a lemászást az ágyról. Egész jól megy már! annyi a trükk, hogy popsival előre kell lecsúszni és akkor pont lábra érkezek... Játék és uzsi után hazasétáltunk. Apa már persze otthon várt és szokás szerint estig játszott velem: kisautó-tologatósat, meg labda-dobálósat, meg olyat, hogy én mindent kidobálok a kosárból, ő pedig megpróbál nálam gyorsabban rendet csinálni (általában én győzök!). Ja, és ma még pörgetett és fel-fel dobálgatott, amit különösen szeretek, csak sajnos mindig elfáradnak a dobálóim. Gyengék... Amit nem is értek, hisz nekem például egyáltalán nem fárasztó, pedig én repkedek, ő(k) meg csak dobálnak...
Este anya is bekéredzkedett a kádba mellém, így együtt fürödtünk. Amikor kiment és végre enyém lett az egész kád, akkor jó nagyokat fröcsköltem. Apa örült...
Milán
