Reggel apa adott egy adag tejbepapit, és egy picit még játszottunk, mielőtt öltöztünk és már indultunk is az usziba. Ma nagyon klassz volt, mert kevesebb volt a "kötelező gyakorlat" és több a játék. Sőt a játékra még apa is bejött és együtt kergettük anyát, aki egy szörfdeszkán menekült, és még labdát is dobálhattam a karikába meg ilyenek. Szóval jól kifáradtam, és így nem csoda, hogy a tízórai után hazafelé elaludtam... Amikor felébredtem, apa hipp-hopp összekapta magát és már mentünk is a kocsival anya elé, aki addig bevásárolt. Mikor hazaértünk, épp cipeltük fel a cuccokat, amikor anya ismerőse, egy néni a velem egy idős kislányával megállt a kocsival és amíg a nagyok beszélgettek, én is megismerkedtem a kislánnyal :) Sajnos ott lent az utcán ez elég körülményes, mivel egyikőnk sem tud járni, de a lehetőségekhez mérten azért érdekes volt: én megsimiztem ő pedig nevetett :) 
Amikor felértünk, váltott módszerrel anya és apa adott a Mama féle bablevesből és pár falat palacsintát is kaptam, aztán kicsit anyával, majd pedig a járókában játszottam, mert apa nagyon fúrt-faragott a polcon valamit, aminek a vége az lett, hogy az egyik kedvenc rosszalkodási lehetőségem, a dévédék lerámolása az ablaknál, megszűnt, ugyanis átkerültek a szekrénybe. Pech. Többször is megszokásból odamentem az ablakhoz, de a szép színes könyvszerű tokok már nincsenek ott :( Estefelé még lementünk sétálni -szokás szerint a Mamával és a Somival, aztán apát nyúztam a fürdésig és innen már a megszokott rutin jött, de én már nagyon éhes voltam, mert az uzsonna ma kimaradt (bár a sétánál kaptam egy fagyitölcsért, ami fincsi volt)... Ja, még a fürdés előtt segítettem anyának berámolni a ruhákat a mosógépbe. Nagyon ügyesen bepakoltam, pont úgy ahogy anyától ellestem korábban. Mindenki szerint profi vagyok ebben (is) ...
Milán
ui.: este mázsálás volt: 10 kiló és 70 deka vagyok.
