Hurrá, megint itt a hétvége, tehát apa is egész nap velem van, ráadásul megyünk usziba is! Így volt ez ma is: délelőtt egy kis játék után öltöztünk és elsétáltunk az usziba, ahol nagyon jót pancsoltam. Hazafelé persze győzött a fáradtság és elaludtam félúton. Otthon amikor felébredtem, csak apa volt velem, mert - mint később kiderült - anya vásárolni ment amíg szunyókáltam, viszont mi mentünk érte, mert sok-sok dolgot vett. Alighogy hazahoztuk anyát, már várt is az ebéd: husileves és pörkölt. Ebéd után pedig apával játszottunk egész az uzsonnáig, ami fincsi túrókrém volt: mindenki evett egyet, én is bevágtam
hát az enyémet! No ettől kicsit el is álmosodtam, és bepótoltam a szieszta elmaradt részét. Amikor felébredtem apa azzal a nagyon hangos vacakkal megszurkálta a falat és csodák csodája: fel lehetett akasztani az új helyére a Garfildos tik-takkomat és egy a képet a Botiról. Anya adott egy kis gyümit és lementünk sétálni a Mamával - szokás szerint. Miután feljöttünk, még felváltva fújt buborékot anya és apa, de én is akartam, viszont nem engedték, ami roppant felmérgesített! Pedig biztos finom lehet az a bigyó amiből a buborékok jönnek ki! Csak egy kicsit kóstolnám meg, de nem hagyják! Micsoda balsors! Alig tudott megvigasztalni apa a fürdésig. De nincs igazam?
Milán
