Atya-gatya, micsoda kapkodás, meg felfordulás volt ma reggel! Mindenki pakolt, csomagolt, járt-kelt fel-alá! Ajjé! És ez még semmi, sajnos eljöttünk abból a szép kis házacskából a szép hegyek közül. De kár!
Hát ma is autókáztunk egy jó nagyot, az már biztos! Eleinte még hagyján, mert aludtam egy keveset, és mikor felébredtem, egy csodálatos áruházba vittek, ahol őrült sok játék volt! Utána megpróbáltak anyáék megebédeltetni, de nem éreztem jól magam abban az étteremben, úgyhogy továbbindultunk és kicsit később a kocsiban ettem meg az ebédemet. Sajnos issssszzzzonyú sokat mentünk mire végre
megint megmozgathattam magam: talán mondanom se kell, hogy megint egy áruház kedvéért álltunk meg... Na jó ezt olyan nagyon nem bántam, mert kaptam egy csomó játékot! Választhattam egy tök jó új kisautót is! Húúú. No persze ezzel még nem ért véget a mai tortúra, mert megint visszaültünk, és hazáig meg se álltunk. Én az uzsonna után inkább végígaludtam az utat. Otthon nagyon megörültem, hogy megvártak a játékaim! Rögtön ki is próbáltam a zenélő forgó játékom az ágyacskámon, és szerencsére tökéletesen működik! És visszatért minden a régi kerékvágásba: fürdés (itt is megvártak a fürdős játékok!), masszázs, vacsi és irány a pihe-puha ágyikóm......
Milán
