Milán blogja

Délelőtt annyira bealudtam, hogy nem értünk délre a nagyiékhoz, úgyhogy én azonnal kaptam ebédet a nagyitól . "Kóstolónak" most valami kukoricás újdonság volt, de őszintén szólva annyira nem ízlett, utána pedig nagyi féle paradicsomos husi, ami viszont nagyon ízlett.
Délután pedig voltunk -megint- a Kriszti tanítványainak a bemutatóján - karácsonnyal egybekötve - ahol, már voltam egyszer, tudjátok... Az elején nagyon megijedtem, mert nagyon hangos volt a zene (apa ki is vitt gyorsan a folyosóra), de aztán fokozatosan beljebb merészkedtünk, és nézhettem ahogy a gyerekek ugrabugrálnak a zenére. De az igazi buli a végén volt, mert akkor végre letett anya és mászkálhattam abban a hatalmas tornateremben! Sőt! Apa felkapott és együtt kergetőztünk a Botival és a Csengével! Hűűű! Sajnos nem sokáig rohangálhattunk, mert menni kellett az Etit felköszönteni. Oda is eljöttek a Botiék, és jót bírkóztunk! Próbáltam elmesélni mindenkinek milyen szuper volt ez a nap, de ezek a buta nagyok azt hiszik, hogy csak gőgicsélek, és csak ilyeneket mondanak, hogy "jé, tényleg?", meg "igen?", meg "mondjad, csak..."

Milán

http://bmilan.blog.hu/media/image/200612/Képzeljétek, délelőtt sikerült tök magamtól, az ágyikóm rácsába kapaszkodva felállni! Mit meg nem tesz az ember, ha magasra teszik a játékát előle... Amúgy ma sajnos nem voltunk úszni, mert még taknyos vagyok kicsit, és apa is tüsszög, meg köhög, akárcsak én eddig.
Délután viszont átmentünk a nagyihoz, és ott egy csomót játszottam amíg apa és anya bevásároltak. Szerencsére viszonylag gyorsak voltak, bár addig se unatkoztam, mert a nagyinál is van egy csomó tök jó játék (például egy hatalmas maci, akivel egész jól elbeszélgettem és kicsit le is birkóztam).
Este pedig átjött a Csilla és a Csaba, hoztak ajándékokat anyának, és utána sokat énekeltünk arra ami a tévében szólt. Állítólag ez valami karakiri vagy karókari vagy mi. A fürdés így ma egy kicsit eltolódott és a masszázs is elmaradt, de cserébe az esti kínzás is enyhébb volt, mert apa valami nagyon furcsa ízűt csöpögtet az orromba egy kis orrszívás után, és ezzel le is van tudva a dolog (és még levegőt is kapok utána az orromon keresztül!).
Ja, és már megint lejjebb került az ágyacskám, merthogy állítólag veszélyes, hogy fel tudok állni... Lassan a nyolcadikon alszom... :)

Milán

Reggel elkisértük anyát a fogorvos nénihez, mert neki is nő a foga, és neki is fáj csak neki állítólag jobban. Onnan elmentünk vásárolni ezt-azt, amit még élveztem is, egyrészt mert gyorsan végeztünk, másrészt apa cipelt a karján, és így tudtam nézelődni!
Délután apa elment a kollégáival vacsorázni, mi pedig anyával átmentünk a nagyihoz, ahol megnéztem a nagyi játékfaluját mécses-házikókból, és a Sominak is nagyon örültem. Sajnos sem a fenyőfához nem engedtek, sem az újságokhoz (pedig jó játéknak tűntek...), maradt hát a négykézláb "rohangálás"...
Este anyával kezdtük a fürdést, apa csak a végére ért haza, de a kínzás sajnos ma sem maradt el, mert még kicsit taknyos vagyok és picit köhögök is.

Milán

Délben feljöttek a Botiék, és felköszöntötték anyát, valami "szülinap" nevű dolog miatt. Mindegy, a lényeg, hogy egy jót játszottunk a Botival és a játékaimmal. Az üldögélés is egyre jobban megy, de azért még többnyire eldőlök mint egy sózsák...
Délután pedig voltunk egy nagy, és egy nagy-nagy áruházban, méghozzá vittük a kis babakocsimat, amiben tudok üldögélni és nézelődni. Hűűűű mennyi látnivaló volt! Voltunk egy játékbolt nevű csodás varázslatos helyen is! Valamit vettek is nekem anyáék, de nem adták oda. Állítólag "majd karácsonykor". Mintha ez mondana nekem bármit is...

Milán

Hű, ma annyit játszottam, hogy az már szinte túlzás (persze hogy nem az, csak úgy mondom! játékból soha, semmi nem elég!)
Délelőtt anyával például utánzósat játszottunk megint: a tévében a Lara baba tornáztatja az anyukáját, és mi pedig utánuk próbáljuk csinálni... Előtte és utána apával játszottunk, aztán sétáltunk egy nagyot hármasban, és ebédeltünk is. (Együtt ettem apával, aki szerint én finomabbat eszem mint ő. Hát remélem is! Egyébbiránt pulykahusi volt burgonyafőzelékkel, utána szilva volt desszertnek...)
Délután is felváltva játszott velem apa, aztán anya, aztán megint apa (közben ők jöttek-mentek, de a lényeg, hogy valaki mindíg szórakoztatott). Sajnos a náthám még megkeseríti a napjaimat. Ez főleg estefelé nyűg, mert akkor vagyok csak igazán megkínozva (orr-porszívózás, krémek, stb. ahogy már tegnap is írtam...)

Milán

Délelőtt, amíg aludtam volt itt a védő néni, és utána nem sokkal a doktor néni is. Ő megvizsgált, és azt mondta, hogy csak meg vagyok fázva (megint), de amúgy minden rendben.
Délután pedig átmentünk a nagyihoz. Ott voltak az unokatesóim: Noémi és Boti (és a Noémi anyukája Timi is persze). A nagyszobában játszottunk, amíg a nagyok beszélgettek (bár eleinte a Boti inkább tévézett a kisszobában, később pedig a Noémi sírt nagyon hangosan)
Sajnos este felé a taknyosságom nem enyhült, ezért különböző inkvizícióknak vetettek alá (mindent bevallottam...) úgymint orr-porszívózás, krémek,  biolámpázás, stb.

Milán

Délelőtt aludtam egy jó nagyot, és utána apa megetetett fincsi, nagyi féle spenóttal, plusz desszertnek egy kis babakekszes tejbegrízzel. Nyamm nyamm. Evés közben nem csak az étvágyam jött meg, de anya is, és vele jött a Boti és a Kriszti is! Sajnos nem maradtak sokáig...
Délután voltunk sétálni is, és egyben vásárolni is beugrottunk (szerencsére gyorsak voltak anyáék, plusz a pénztáros néni is kedves volt, szóval nem volt vészes).

Milán