Milán blogja

Ma is a jól bevált nyolckor kelés volt, és kilenckor már mindent összepakoltunk, ugyanis délután már repülünk haza, és persze azért még egy fél napra lementünk a partra úgy hogy vittük a cuccokat és onnan mentünk a reptérre. A kedvenc helyünkön ütöttünk tanyát és miután apáék megreggeliztek, bementünk labdázni. Ma is fújt a szél, ami izgalmasabbá teszi a játékot, de klassz volt! Kicsit később még a Botival visszamentünk a hullámokba ugrálni, aztán kijöttünk száradni, mert ugyan írt a Wizz, hogy késik a gépünk, de azért kettő után elindultunk a taxi droszthoz és onnan két taxival a reptérre. Egy jó fej taxis vitt minket és a reptéren szerencsére nem volt tömeg és simán bent is voltunk a C38-as kapunál. Eleinte csak mi voltunk itt, ettünk a helyi kis büféből, kártyáztunk a wizzard-al, aztán kiírták hogy nem is innen, hanem  C33-astól indulunk és 20:10-kor (17:25 helyett!). Végül még többet késett az indulás, mert még a repülőben is üldögéltünk 40 percet a felszállásra várva, de amúgy a repülés rendben volt és aztán a 200E-vel jöttünk a reptérről haza.

Milán 

Nyolckor keltünk, hogy még a nagy hőség előtt sétáljunk le a partra, plusz így még jó helyen tudtunk napágyakat foglalni. Rögtön le is ültünk reggelizni, én egy spéci toast szendvicset ettem forró csokival. Ma egész jó szél volt egész nap, ami a labdázást nehezítette ugyan, de legalább lehetett a hullámokba ugrálni :) Este visszasétáltunk az éttermekhez vacsorázni és utána fagyizni.

Milán 

Ma korán keltünk - hat előtt - ugyanis lementünk a partra megnézni a napfelkeltét 6:19-kor. Nagyon szép volt ahogy a szemközti sziget hegyei mögül a tenger felett fokozatosan megjelent a napocska. A főutcán már nyitva volt egy pékség, úgyhogy vettünk finomságokat és a házba visszatérve a teraszon megreggeliztünk. Ma csak délután mentünk vissza a partra, addig tévéztünk, telefonoztam, és az első napi strand mellettin találtunk három napernyőt úgyhogy estig ott voltunk. Visszafelé vettünk dinnyét és vacsorát elvitelre és a házban vacsoráztunk.

Milán 

Kilenc után keltünk és ma a parton reggeliztünk, de sajnos a tegnapi helyen már nem volt szabad napernyő, így a szomszédos bár előtt táboroztunk le, és átsétáltunk reggelizni. Én egy nutellás banános amerikai palacsintát kértem ami valójában 3-4 palacsinta volt egymásra rétegezve mint egy torta, és irtó finom volt de brutál laktató... Ma alig fújt a szél, így hullámok se voltak viszont vettünk egy kis labdát és azzal azért jót labdáztunk a tengerben. Persze így hogy alig fújt a szél, a hőséget is jobban "élveztük" de azért jó volt ma is a parton. Hétre vissza mentünk a házba fürdeni, aztán indultunk vacsizni a városba.

Milán 

Kilenc után egy Happy Birthday zenére ébresztett minket a Kriszti, ugyanis a Boti ma 20 éves. A földszinten egy nagy 20-as lufi és finom péksütik vártak minket, mert a Kriszti és apa korábban keltek és elmentek vásárolni. Reggelizés után pedig lesétáltunk a partra és pont találtunk három napernyőt egymás mellett, szóval letáboroztunk. Ma egész nap fújt a szél így elviselhető volt a kánikula és a víz is nagyon klassz, a hullámok is jók, és sokat labdáztunk is. 
Késő délutánig maradtunk, aztán felmentünk a házba fürdeni, átöltözni és aztán vissza lesétáltunk a kikötőtől jobbra abba az étterembe vacsorázni, ahol öt éve is nagyon finomakat ettünk és most is fincsi volt.

Milán

Dél tájban keltem, és a messengeren már ment a beszélgetés arról, hogy informatikai problémák vannak az egész világon a légi közlekedésben, szóval a mi délutáni járatunk is érdekes lehet... Ezért aztán apa is hamarabb jött és a Botiékkal már fél háromkor találkoztunk a 200E megállóban hogy háromra kint legyünk a reptéren, mert nagy tömegekről írtak. Szerencsére pont amikor megállt a busz, kaptunk új beszálló kártyákat emailben, így rögtön tudtunk a biztonsági kapukhoz menni és egész hamar bent is voltunk. A szokásos helyünk körül táboroztunk le és hatkor - amikor elvileg indultunk volna - még azt sem írták ki hogy mennyit késik a gép... Aztán egyszer csak kiírták hogy 21:40 és kaptunk kaja kuponokat is, úgyhogy elmentünk az éttermekhez és én a BurgerKingből kértem vacsorára. Közben az indulás 22:00-ra módosult de volt egy pillanat amikor majdnem törölték is a járatunkat! (Volt pár, amit igen!) De végül az este 10 nyert és mivel addigra össze vissza osztottak ülőhelyeket, végül egy kis anarchia uralkodott és szinte mindenki oda ült ahová tudott, mi pedig így végül majdnem egy sorba tudtunk, én végül az Anna és a Boti mellé. Képzeljétek pár sorral előttünk ült a válogatott egyik focistája! 

Egy óra (helyi idő szerint) elmúlt mikor leszálltunk, és taxival mentünk a szállásra ami egy nagy ház és elég klassz így elsőre.

Milán 

Dóri itt aludt, de dél tájban ment matekozni, mert gyakorol a matek emelt szintre, én pedig itthon gépezgettem, aztán ebédre csináltam magamnak soba tésztát. Kb háromkor átmentem a  Mamához mert a messengere se a telefonján se a számítógépén nem volt tökéletes , és sikerült végülis megoldani bár szerintem telefonon egyszerűbb és jobb hívogatni mint számítógépen.
Hazajöttem és amikor Dóri is visszaért, akkor irány a SugarShop! , szóval kettesben bementünk a belvárosba a cukrászdába. Most voltak új sütik, köztük az egyik olyan , amit eddig csak külföldön ettem, a "red velvet" (epres sajttorta ízű) tehát azt kértem nyilván és bubblegum-os milkshake-et ittam hozzá (igazi cukorbomba). Természetesen vettünk még spéci gumicukrokat is és hazaérve a felvételi pontszámokat nézegettük a felvi.hu-n, hogy hova mennyi ponttal lehet bejutni és tippelgettünk, hogy milyen érettségi eredmények kellenének, meg ilyesmi.

Milán 

A tegnapi buli után, - ahogy írtam - ott aludtam a Dóriéknál, és majdnem délig aludtunk, aztán jöttem haza és itthon reggeliztem (virslit).
Kettőkor ismét találkoztam a Dórival, ugyanis vele és a hugaival elmentünk a KÖKI-be ruhákat vásárolni. Én is vettem a H&M-ben két rövidnadrágot és egy fehér pólót. 
Ha már ott voltunk, akkor ott is ebédeltünk a Belfrizben (én a szokásos rántott camambert), aztán én jöttem haza és itthon folytattam az exceles játékomat. Hét körül jött apa és nem sokkal később a Dóri is, úgyhogy hármasban még játszottunk a Geoguessr-el is.

Milán

Kilenc után keltem, virslit csináltam reggelire, és tízre mentem a Flórához angolra. Ma főleg az emelt szintű szóbeli feladatait gyakoroltuk, mert az még nem megy elég jól, a szókincsemet is bővítenem kell és angolul érvelni sem könnyű...
Miután hazajöttem, itthon atletikát néztem a tévében, aztán jött anya és együtt ebédeltünk, és még délután exceleztem is (a saját elméleti foci VB-met).
Négykor pedig átmentem a Dóriékhoz, mert ma osztálytalálkozó-buli lesz náluk és hogy ne idegeskedjenek anyáék az éjszakai hazautammal kapcsolatban, így inkább ott alszom :)

Milán

Mivel éjfél után értünk haza, és még később kerültem ágyba, így aztán ma igazán kialudtam magam - mert megtehettem: szóval majdnem 1-ig aludtam :)
"Reggeliztem" már ha ez így még igaz, aztán átmentem a Dórihoz és délután vele voltam, ott is ebédeltem hatkor, de csak egy levest, mert még nem voltam éhes.
Apa ide jött értem munkából, aztán felugrottunk a Botiékhoz, mert még apa kocsijában volt a sup. Persze Kefírrel muszáj volt foglalkozni, aztán hazaugrottam pár bevásárlótáskáért és elmentünk apával az Interspárba és jól bevásároltunk, mert nem volt már itthon igazán semmi étel-ital. 
Miután apa hazahozott és elpakoltuk a cuccokat, ő ment is haza, én pedig még nekiláttam a holnapi angol házimnak, mert majd megyek délelőtt a Flórához angol órára.

Milán

Ma nyolckor keltünk, és lassan el is indultunk a városba, de előbb még ma is egy közeli klassz kis kávézóban reggeliztünk. Az első úticél az East Side Gallery volt, ahol egész hosszan megmaradt a fal és tele van graffitikkel, köztük pár híressel is. Innen egy szép hídon mentünk a túlpartra és metróval az olimpiai stadionhoz, ahol este az EB döntő lesz majd. Csináltunk pár fotót és vissza metróztunk a múzeum szigetre. Itt épp beültünk egy étterembe amikor egy zivatar csapott le a városra, de mire megebédeltünk már újra sütött a nap, így még fagyiztunk is az Alexander platz felé sétálva. Igazából még bőven volt időnk a gép indulásig, de Londonnal ellentétben most jó korán vonattal kijöttünk a reptérre és inkább itt üldögéltünk és a boltokba nézelődtünk. A .2 terminálról indult a gépünk és pont ráhibáztunk, hogy melyik kapu elé táborozzunk le, aztán onnan felváltva sétálgattunk a boltokba, majd amikor kezdődött az EB döntő, akkor mindenki elkezdte a mobilján nézni online a meccset. Mondjuk közben már lehetett beszállni a gépbe, de az első félidőt még pont láttuk, és mivel a gép egész pontosan szállt fel és le, így az eredményt már Budapestre megérkezve láttuk és a Boti és apa pont eltalálták előzetesen az eredményt, hogy a Spanyolok nyernek 2:1 -re.
A reptérről apa hazahozott minket kocsival, aztán ő ment is tovább még Gyömrőre...

Milán

Reggel csak kilenc után keltettek, mert akkor állt el az eső és indulhattunk Berlint felfedezni. De előbb még reggeliztünk a szomszéd utcában egy kávézóban. Az első úticél az Alexander platz volt, ugyanis apa már korábban megvett jegyeket a TV toronyba. Hú, jó magas! Innen aztán tényleg egész Berlin belátható! Még a szállás is, meg persze sok nevezetesség. Egy VR filmet is megnéztünk mikor lejöttünk, aztán elsétáltunk a Brandenburgi kapuhoz, ahol jó nagy tömeg volt, majd tovább sétáltunk a parkon keresztül a győzelmi szoborhoz ami élőben is nagyon szép. Mivel jól elfáradtunk a sok sétában, vettünk napijegyeket és inkább tömegközlekedéssel mentünk tovább (de így is jó sokat kellett ma sétálni). Metróval elmentünk egy folyóparti streetfood helyre ebédelni, majd a berlini fal emlékhelyre és ha már hidegháború, akkor a Checkpoint Charlie következett. A kihagyhatatlan Alexander platz után kicsit vissza mentünk a szállásra, aztán vacsizni a tegnap felfedezett HB sörözőbe, ahol ma még nagyobb volt a hangulat, főleg az angol szurkolóknak köszönhetően. Őrült jó volt a hangulat, olyan hangosan ordítva énekelt mindenki hogy még a szálláson is csengett a fülünk :)

Milán 

Nagyon korán keltünk mert ötre már jött értünk apa és mentünk a reptérre, ahol találkoztunk a Botiékkal, mert mentünk Berlinbe! Meglepően kevesen voltak a reptéren, de a gépünk fél óra késéssel indult. Nem baj, 1 óra 10 perc alatt megérkeztünk Berlinbe és a reptérről vonattal mentünk be a városba, majd a vasútállomásról S-bahn-al mentünk tovább a Potsdamer platz-ra. Itt külön vált a fiú és a lány csapat, mert mi a kém múzeumba mentünk, anyáék pedig a nagy bevásárlóközpontba. A kém múzeum érdekes volt, főleg az interaktív dolgok, aztán megkerestük a Krisztiéket és együtt mentünk ebédelni. A berlini specialitást próbáltuk ki, a currywurst-ot. Nem rossz, de nem lettünk rajongói... Kicsit esett az eső miközben elsétáltunk a közeli Dunkin donuts fánkozóba, ahol irtó finom fánkokat ettünk. Innen U-bahn-al elmentünk az Alexander platz-ra, és miután körülnéztünk, villamossal mentünk a közeli szállásunkra, ami egy érdekes lakás. Kicsit pihentünk, aztán vissza sétáltunk az Alexander platz-ra és környékére, vacsoráztunk is egy amerikai gyorsétteremben és visszafelé egy őrült hangulatos HB mega sörözőbe is benéztünk.

Milán 

Ma alapvetően pihengettem, de nem csak lazultam: 
Reggel nyolc körül keltem, hogy még legyen időm felkészülni a mai külön angolra, és kilencre mentem angolozni, ahol továbbra is a reading, listening és szó gyakorlás volt a prioritás. Hamar elrepült a 45 perc, aztán jöttem haza és excelen egy saját foci VB-t csináltam. Ebédre szushit rendeltünk anyával és nagyon finom volt.
Délután még számítógépezgettem és duolingóztam is sokat, aztán ötre mentem fogszabályzásra, és ma csak alul állítgatott rajta a Balaton doktor. Hazaérve zenét hallgattam, és este lehet, hogy meccset nézek.

Milán

Sajnos ma véget ért a Salföldi nyaralás :(
Reggelire apa kisütött egy nagy halom mini kakaós csigát, úgyhogy Anna, Dóri és én azt ettünk. Közben mindenki elkezdett vadul takarítani és persze mi is csatlakoztunk a munkához, én porszívóztam, pakoltam, felmostam, ilyesmi. Amúgy ma dög meleg volt, mindenkiről dőlt a víz takarítás közben, plusz a darazsak is felélénkültek, aminek senki nem örült (én meg pláne!). Úgy gondoljuk, hogy tisztábban adjuk át a házakat, mint ahogy megkaptuk, de jól el is fáradtunk ebben a melegben, aztán kettő után elindultunk haza. Félúton kinéztünk egy KFC-t mert már éhesek voltunk, de anya nagy örömére egy Decathlon volt mellette és persze be kellett ugranunk venni ezt-azt. Na mindegy, a KFC-ben csak drive-oltunk és útközben ettük meg, hogy ezzel se menjen az idő, majd anyát kitettük Budaörsön, mert valami ismerőséhez ment, aztán jöttünk tovább Kispestre és miután Dórit hazavittük, apával felcipeltük a sok cuccot és én estig megnéztem az interneten pár sport eseményt, amiről lemaradtam, aztán este természetesen a meccset néztem.

Milán