Milán blogja

Tíz körül keltem, reggeliztem, játszottam, tévéztem anyával, aztán ebédelni ma is elmentem a Kökibe a Burger konyhába rántott camambert enni. Hazaérve lezuhanyoztam, és elkezdtünk pakolni az útra, közben megjöttek a Botiék is, mert a bőröndbe ők is hoztak cuccokat. Apa is megjött nemsokára, és ötkor elindultunk a 200-as buszhoz, amivel egész hamar ki is jutottunk a reptérre. Meglepő módon alig volt sor a bőrönd feladásnál és a biztonsági átvilágításnál se (a kapu tényleg nem csipogott be a gerincemre, ahogy a doktor úr mondta). A reptéren még ettünk mielőtt mentünk volna a kapuhoz és közben a Krisztiék ismerősei is csatlakoztak hozzánk. A gép kis késéssel indult, és volt némi kavarás a helyekkel, mert egy kisbabás család leült a helyünkre így mi hátrébb ültünk de nem volt probléma. A repülés most is klassz volt és voltak légörvények is (anya biztos "élvezte"). Riminiben csak az volt kellemetlen, hogy hiába járt volna ingyen transfer, persze az sehol sem volt... Végül két taxival jutottunk a szállodába, átvettük a szobákat és lementünk sétálni a partra és visszafelé beültünk egy kis helyre nutellás palacsintát enni.

Milán 

Ez sajnos az utolsó napunk Madridban: reggel 10-kor elhagytuk a szállást és csatlakozott hozzánk anya régi osztálytársnője, aki itt él már pár éve. A jól bevált tegnapi helyen reggeliztünk és ma is ugyanazt a két fajta muffint ettem, aztán a táskákat betettük egy megőrzőbe és apa terve alapján metróval elmentünk az óváros főterére, onnan pedig egy jó nagy sétával a királyi palotához. Ha már ott voltunk, a bazilikába is bementünk, majd onnan az opera felé sétáltunk tovább. Itt elköszöntünk a Katitól aki amúgy idegenvezető szóval közben végig mesélt amerre jártunk, mi pedig beugrottunk egy Taco Bell-be egy könnyű ebédre . Mivel még sok időnk volt délután, ezért elmentünk a nemzeti bankhoz, de igazából nem is ezt kerestük hanem azt ahol a 'Nagy pénzrablás' játszódik szóval odabuszoztunk. A kerítésnél közelebb ott sem jutottunk, de sebaj, visszamentünk busszal az El Retíro parkba, ami tényleg nagyon szép amúgy. Lassan indulni kellett már a reptérre de beugrottunk még egy Starbucks-ba és még a táskákért a megőrzőbe, aztán a 200-as  busz hamar kivitt az 1-es terminálhoz. Mondjuk kár volt időben ideérni, ugyanis egy órát kellett várni a csomag feladásnál, és a gép is 45 perc késéssel indult, amit a levegőben valahogy sikerült behozni és pár perc késéssel szerencsésen megérkeztünk.

Milán

Jó sokáig aludtam, úgyhogy ébredés után nem sokkal már jött is apa, hogy segítsen bepakolni az útra, ugyanis ma repülünk Madridba! Délután egykor találkoztunk a Botiékkal a szokásos helyen a Köki 200-as busz megállójában, és nagyon hamar kint voltunk a reptéren. Minden gond nélkül becsekkoltunk ( most mindenkinek minden irata rendben volt) , úgyhogy bőven volt időnk megebédelni a Burgerkingben. Nemsokára pedig már mehettünk is az A12-es kapuhoz, és lassan be is szállhatunk a repcsibe. Sajnos össze vissza ültünk és nem tudtunk cserélni,de legalább én ablak melletti helyen. Félúton volt némi légörvény de amúgy eseménytelen volt a repülés.
Vicces, hogy a reptéri busz 200-as itt is, viszont gyorsan elhozott pont a szállásunk közelébe, de aztán nem volt egyszerű megtalálni az apartmant, mert lent van a pince szinten, de amúgy szép belül. Gyorsan elmentünk vacsorát venni a közeli lasagne bár és étterembe, de nem ott ettünk, hanem elhoztuk és a szálláson ettünk meg.

Milán

Reggel magamtól is harmadiknak keltem (apát és a Krisztit nem lehet beelőzni), de nem is baj, mert mindenkinek kelnie kellett lassan, ugyanis sajnos itt kell hagynunk Olaszországot, indulunk haza:
Gyors bepakolás után egy - a tervezettnél is korábbi vonattal mentünk be Bariba, hogy ott, az ottani kávézóban reggelizzünk, és így még el tudtuk érni azt a vonatot, ami 11 előtt odaért a reptérre. Mondjuk utólag kár volt ennyire igyekezni és 3 órával az indulás előtt ott lenni, mert egy órát kellett várnunk, mire az olasz személyzet előkerült és le tudtuk adni a bőröndöt, hogy aztán be tudjunk chek-in-elni. A beszállásig így is volt még több mint egy óránk a reptéren mászkálni, ami mindig élmény :) A jegyekkel egy baj volt, hogy egyesével szétültetett minket a rendszer, de érdekes módon a Kriszti és Anna mögött egy egész sor üresen maradt, úgyhogy amikor becsukták az ajtókat (tehát mindenki már beszállt), gyorsan átültünk oda és így a Boti mellett tudtam az ablak mellett és középen utazni. A repülés klassz volt, még egyet kőröztünk is itt Budapest felett és kisebb légörvények is voltak (mini hullámvasút!), aztán gond nélkül megérkeztünk és a bőrönd is irtó hamar előkerült. A 200E busszal irány a KÖKI, és amíg a Boti elsétált a Kefírért, addig - mivel apa a közelben parkolt le - a sok csomaggal hazavittük a Krisztit és Annát, és csak utána indultunk haza, sőt anya és én egyből a Mamához mentünk, amíg apa felhordta a cuccainkat. A Mamánál épp összefutottunk a Botival és a boldog Kefírrel, aztán nemsokára hazasétáltunk, addig apa már ki is pakolt és kiszellőztetett. De nem maradtunk sokáig, mert "apás" hétvége van, szóval szinte rögtön irány Gyömrő... Apa letöltötte a Forma2 angol versenyeket, amikről lemaradtunk, azokat én rögtön el is kezdtem megnézni, aztán este még xbox-oztunk is apval egy jót.

Milán

Irány Monopoli! A reggeli készülődés után jött apa, és a szakadó esőben autóval elmentünk a Kökihez, ő leparkolt, és a 200as busznál találkoztunk a Botiékkal. Itt pár probléma kiderült, például apa csak reggel tudta pár email gyors sürgetésével megkapni a pcr tesztünket, és az is,hogy a Botinak holnap lejár a szemelyije! Így volt miért izgulni a check-in pultnál, de szerencsére a vészhelyzet miatt a lejáró okmányokat meghosszabbították és igy a Botit is átengedték... Képzeljétek,a Marci is pont ma utazik Görögorszába, és bevitt minket a vip váróba, ahol lehet ingyen enni-inni, úgyhogy egy jót reggeliztem:amerikai palacsintát amit egy ügyes gép sütött! Utána a repülés már izgalommentesen zajlott, minden gond nélkül időben megérkeztünk Bariba, ahonnan a szokásos vonatozással eljutottunk Monopoliba. Elsétáltunk az óvárosban lévő szálláshoz, ami egy érdekes régi kőház, vettünk uzsonnát a közeli minimarketben, átöltöztünk és lementünk a partra kicsit fürdeni a tengerben. Mikor már kezdett lemenni a nap, visszajöttünk a szállásra,lezuhanyoztunk és mentünk vacsorázni az óvárosba. Ma ettem életem második legfinomabb seafood pasta-ját, aztán egy szuper fagyit. Estig még mászkáltunk a környéken, aztán lefekvésig kartyaztunk. Jó kis nap volt!

Milán

Hajnali négykor keltett apa és gyors fogmosás, öltözés és már indultunk is a Botiért és Krisztiért, hogy onnan a reptérre vigyen minket apa, ugyanis ma van a Krisztitől kapott karácsonyi Frankfurti utazásom napja!
Nagyon szuper volt minden: a kevesen voltak a biztonsági vizsgálatnál, hamar bent voltunk és a gép is időben indult, és végül egymás mellett tudtunk ülni egy kis cserebere után. Hamar meg is érkeztünk és a reptéren a hatalmas mekiben reggeliztünk. Innen előbb a reptéri magasvasúttal, aztán az S-bahn-al bementünk a városba nézelődni. Az óvárosi katedrálisba nemcsak bementünk, hanem a meredek csigalépcsőn (322 lépcső!) fel is mentünk a kilátóba, ahonnan tényleg nagyon szép volt a városra a kilátás.
Egy pár érdekes boltba és egy hatalmas plázába is bementünk és vettem is pár különleges apróságot (zacskós levest és csokikat), amiket itthon nem lehet kapni.
Utána visszamentünk a reptérre és ott ebédeltünk (ismét  a mekiben, mert nagyon finom volt), és a délutáni visszaindulásig a repteret jártuk be, mert ez is jó nagy reptér és különleges repülőjáratok is megfordulnak itt.
Budapestre kis késéssel indultunk és megint sikerült csereberélni úgy helyet, hogy mellénk ült a Kriszti. A leszállásnál pedig extra élményünk is volt, ugyanis "átstartoltunk" és tettünk egy kört és csak másodikra szálltunk le, ugyanis az előttünk lévő gép még a pályán volt és veszélyes lett volna leszállni. Na ilyen se volt még velünk! De aztán rendben leszálltunk és apa irtó pontosan jött értünk, épp kiléptünk amikor megjött, aztán hazavittük a Krisztit és a Boti még eljött velünk haza, mert ment a Kefírért. De mi is csak pár percig maradtunk apával, mert mentünk Gyömrőre. Itt ettem az egyik ma vásárolt spéci levesemből vacsira, aztán már mentem is aludni, mert irtó fáradt voltam...

Milán

Még kihasználtuk hogy fél napot itt lehetünk Szalonikiben, szóval reggelizni egy klaszz kávézóba mentünk ami az első napi hely testvére volt, csak lent a parthoz közel. Én egy csokibombát ettem forró csokival ;) Délig sétálgattunk fel-alá és bementünk egy múzeumba és egy szép templomba is, ahol láttuk, hogy cetlikre lehet írni kívánságokat, és az ezüst kép alá tenni, hogy teljesüljön - így én is írtam egy lapot :) Innen már visszamentünk a táskákért az apartmanba, ahol Maria épp takarított, de még maradhattak a táskák amíg elmentünk ebédelni a szokásos helyekre a főtérre. Sajnos közben eleredt az eső, úgyhogy a szállásról el is indultunk már a reptérre. Persze a busz már megint annyira zsúfolt volt, hogy alig fértünk fel, és félútig mint a heringek úgy össze voltunk zsúfolva, aztán sokan leszálltak és még le is tudtunk ülni. Viszont a reptéren nem tudtunk még becsekkolni, mert túl korán kiértünk, és várni kellett 4ig, viszont itt kinyomtatott beszállókártya kell, és azt a pultnál a Kriszti és apa intézte de olyan ügyesen hogy mindegyikőnk priority jegyet kapott! Ez jól is jött amikor a hosszú sor helyett rögtön mehettünk a beszálláshoz. Persze előbb még volt majdnem 2 óránk a duty-free boltokat nézegetni :)
De a nap csúcspontja még csak most jött, ugyanis amikor a gépbe léptem kérdezte a stewardess hogy van-e kedvem a pilótafülkébe bemenni? Még szép! Beszélgettem kicsit a kapitánnyal és én kapcsolhattam be a légkondit! Irtó menő! Persze amikor már készülni kellett a felszálláshoz, akkor leültem a helyemre, és maga a repülés csak a szokásos volt és nagyon hamar hazaértünk, jóval előbb, mint a menetrend, és a 200E buszt is pont elcsíptük, szóval hamar otthon voltunk Kispesten. Itt elváltak útjaink a Botiéktól, és itthon is csak hamar kipakoltunk, és én anyával átmentem kicsit a Kati mamához.

Milán

Egész korán keltem, és reggeli után játszottam kicsit, aztán már indultunk is haza kispestre, ahol kiválogattam a ruhákat az utazásra. Közben telefonált a Boti, hogy nem találják az Anna igazolványát és anélkül ő nem is jöhet! Ejha, jól indul az utazás... De aztán szerencsére meg lett, és így a teljes szokásos kis csapat találkozott a 200-as busznál dél után, és innen kezdve felgyorsultak az és események... A reptéren gyors volt a becsekkolás, a kajáldánál rövid volt a sor, a gépünk időben szállt fel és hamarabb megérkeztünk mint a menetrend szerinti idő. A Thessaloniki reptérről simán kisétáltunk, és a busz is pontosan indult. Igaz, olyan tele volt, hogy mint a heringek úgy álltunk... Épp a mi megállónknál jártunk amikor defektet kapott a busz! Ezt a mázlit! Viszont olyan hamar itt voltunk a szálláshelyen hogy még nem volt itt a tulaj... Apa felhívta hogy már itt vagyunk, és amíg ideért, kicsit körülnéztünk, és pont egy esküvő volt a közeli templomban, és egy oldtimer kocsival dudálgatva köröztek a menyasszonnyal. Na de a szállás: ez valami nagyon szuper apartman! Modern klassz bútorok és berendezések és saját szobánk van a Botival, hatalmas ággyal, terasszal. Amerikai hűtő, szép fürdőszoba (fekete wc-vel!),nagy tv a nappaliban,stb. Mivel már éhesek voltunk, elsétáltunk a közeli belváros felé és egy klassz étteremben vacsoráztunk, ahol a kedvencemet spagettit rákokkal ettem az Annával közösen mert hatalmas adag volt... Visszafelé találtunk egy klassz édesség boltot is :) Az apartmanban pedig még egy gyors kártya parti is volt lefekvés előtt. Jó kis nap volt!

Milán

Reggel én is lementem apával a szomszéd pékségbe, és ma is megvettük az összes hatalmas cukros fánkot és egyet be is vágtam reggelire :)  Mivel apa tegnap megbeszélte Shaun-al, hogy maradhatunk délután 1-ig, így még délelőtt le tudtunk menni a tengerhez és egy utolsó fürdés-labdázás volt délig. Utána gyorsan lezuhanyoztunk, átöltöztünk és már várt is minket két taxi, amik kivittek a reptérre. Amíg apa ismét a bőrönd-feladással bajlódott, addig mi körülnéztünk és aztán együtt elsétáltunk az A37-es kapuhoz, hosszú mozgójárdákon és mozgólépcsőkön fel-le. A terminálban ebédeltünk - én dupla sajtburgert - és természetesen a duty-free shopban vettünk hatalmas mentos-okat, amik pont akciósak voltak! Ezt a mázlit! A vásárolgatás után már lassan mehettünk is a kapuhoz és onnan a géphez, ami kicsit késve érkezett, de így nem is volt baj.
A repülés egész jó volt, mert félúton voltak légörvények, amit én élveztem - anya már kevésbé... Mikor leszálltunk Budapesten, a gépből kilépve pont egy hatalmas zápor fogadott minket. A mi gépünk még időben érkezett, mert innen a többi gépnek kőröznie kellett a vihar miatt. A haza buszozás terve is rögtön megváltozott ebben az időben, így apa végül rendelt egy nagy taxit, amit előbb a Botiékat, aztán minket hazahozott.
Itthon gyorsan kipakoltunk, és elmentünk az Aldiba vásárolni, és még a parkolóban ismét találkoztunk a Botival és a Kefírrel, mert ők meg akkor érkeztek vásárolni és a lányok pont bementek a boltba.
Miután anyát hazavittük, mi mentünk is tovább Gyömrőre apával, csak még útközben vacsoráztunk a BurgerKing-ben. Apával este megnéztük a Shazam! -ot, és utána leteszteltem az új zuhanykabint, aztán már mentem is aludni, mert már majdnem éjfél volt.

Milán

Reggel jött apa, bepakoltunk és már indultunk is a KÖKI buszállomásra, ott találkoztunk a Botiékkal és a 200assal mentünk a reptérre. Apát ott hagytuk a bőrönd feladásnál , mi pedig felmentünk a kajáldákhoz ebédelni, és onnan már mehettünk is a beszálló kapuhoz, majd a géphez. A felszállásra várni kellett 45 percet, de ettől eltekintve jó volt az út. Athénban a taxis várt ránk akit apa szervezett, és tök hamar ideértünk az apartman szállóhoz. A szállás modern, de nem sokat vártunk, hanem lementünk a partra és estig megmártóztunk a meleg hullámokban. Utána lezuhanyoztunk és a szomszédos étteremben megvacsoráztunk. Már esteledett, de még elsétáltunk a kikötőbe körülnézni. Lefekvés előtt még kártyáztunk egy nagyot.

Milán

Nagyon jót aludtunk, mert kényelmes volt az ágy és memória szivacsos a párna. A reggeli is szuper volt, mindenfelé finomság közül ehettünk amit csak akartunk. Kipihenten, jóllakottan vágtunk neki a mai napnak: a 6-os metróval elmentünk az Atomiumhoz, ami hatalmas és látványos de sajnos zárva volt, akárcsak a mini-európa... Azért kívülről mindkettőt megnéztük persze. Vettünk egy-egy gofrit egy büfékocsiból, és metróval átmentünk a város bevásárló utcájához. Benéztünk pár boltba, aztán megnéztük a közeli képregény múzeumot. Ebédre beültünk egy Quick gyorsétterembe, de nem valami nagy szám... Sajnos innen már a buszhoz kellett mennünk, ami vissza vitt minket Charleroiba. A pályaudvar mondjuk elég félelmetes volt, mert a kijáratnál rengeteg hajléktalan és színesbőrű között kellett átmenni... de aztán a busz klassz volt, kényelmes, gyors és volt wifi :) Charleroiban át kellett szállni egy másik buszra, ami a reptérre vitt, na az gyors volt ugyan, de nem valami kényelmes és wifi sem volt... A reptér pedig elég kicsi, de azért volt shop, úgyhogy el tudtuk ütni az időt a gép indulásáig, ami szerencsére percre pontos volt. Mivel anya éhes volt, vettünk a gépen szendvicset és teát, amihez járt csoki is (na vajon ki ette meg?), de amúgy ez is ugyanolyan klassz kis repülés volt mint a korábbiak és nagyon hamar meg is érkeztünk Ferihegyre. 

Milán

Irtó korán, 3-kor keltett apa, de nem haragudtam érte, mert indultunk a reptérre, ugyanis utazunk Brüsszelbe! A reptéren találkoztunk a Botiékkal és a Tarával, aki velünk utazik. Mivel csak hátizsákjaink voltak, hamar átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen, és még volt időnk reggelizni is a gép indulásáig. A repülés most is szuper volt és minden gond nélkül megérkeztünk Brüsszelbe, pontosabban Charleroi-ba, és innen apa szervezte egy klassz kis busszal a bejutást egészen a szállodához. Vicces, hogy a szállásadónk neve Nicolas, és ugyanolyan kedves volt mint Nikola Szkopjéban. A cuccokat itt hagyhattuk és így sokkal jobb volt a városnézés... Rögtön a belváros felé indultunk, útközben benéztünk az igazságügyi palotába, egy nagyon érdekes Apple boltba és miután vettünk őrült finom gofrikat, megnéztük a pisilő fiú szobrocskáját (nem nagy szám amúgy), aztán az igazán szép főteret is. Ekkor elkezdett esni, és fáztunk is, úgyhogy visszamentünk a szállodába kicsit pihenni és felmelegedni, hogy aztán este újra megnézzük a szépen kivilágított főteret. Este a szállodában már mindenki fáradt volt, úgyhogy lefeküdtünk aludni.

Milán

Sajnos ma reggel már azért kellett korán kelnünk, mert itt kell hagynunk Szkopjét... Hatkor már a taxiban ültünk és fél óra alatt kint voltunk a reptéren, ahol gyakorlatilag épp csak a mi gépünk indult, úgyhogy ilyen gyorsan becsekkolni máskor még sohasem sikerült. Nem is kellett sokat várni a beszállásra sem, és a gép is pontosan indult, sőt az út sem volt másfél óra, hanem egy óra tíz perc csupán, szóval irtó hamar és gond nélkül hazaértünk.
Busszal jöttünk kispesre és a sulinál elköszöntünk a Botiéktól. Apa még feljött, kipakoltunk, megrendeltük a jövő heti ebédemet és letöltötte nekem a múltkori forma-1 futamot, amit nem láttam, aztán neki mennie kellett, mert ő vitte haza a Kefírt és még elvitte a Krisztit az autójáért az Imréhez.
Én pedig délután a forma-1 nézésen kívül még bepótoltam az eheti Survivor epizódokat is, amikről a Szkopjei klassz kis utunk miatt lemaradtam :)

Milán

Valami őrült korán, hajnali három órakor keltünk és félkor már taxival indultunk a Botiékért és onnan a reptérre, ahol meglepően hamar túlestünk a csomag feladáson és a biztonsági ellenőrzésen, úgyhogy maradt idő reggelizni a gép 6:10-es indulásáig.
A repülés most is szuper volt és még kisebb légörvények is voltak :)  A Szkopjei reptérről busszal jöttünk be a városba és itt találkoztunk Nikolával aki kiadja nekünk a lakást ami egész klassz.
Utána sétáltunk egyet a környéken ami tulajdonképpen maga a belváros, klassz kis hidakkal és a megszámlálhatatlan szoborral. Közben ránk sötétedett, és a hajnali kelés miatt már eléggé fáradtak is voltunk, úgyhogy nem sokat mászkáltunk este, hanem inkább visszamentünk a szállásra, kártyáztunk egy jót a wizzard-al és kilenc után sorra mentünk aludni...

Milán

Mikor megjött apa, mi már útra készen vártuk és indultunk is a KÖKI-höz. Pont együtt értünk oda a Botiékkal, és a 200as busszal kizötyögtünk (szó szerint ) a reptérre. Mivel az új szabályok miatt fel kell adni a kis bőröndöket is így előbb egy jó nagy sort kellett végig állni és csak utána tudtunk becsekkolni. A dutyfree-ben persze vettünk spéci cukrot (és vizet) és mivel egy csomó időnk maradt ezért beültünk az itteni Burger Kingbe. A  gép kis késéssel indult, de majdnem behozta a levegőben . Nagyon szuper volt most is a repülés és egy felhőbe berepülve végre megtudtam milyen a légörvény :)  Nápolyban hamar megjöttek a futószalagon a bőröndök és busszal hamar beértünk a központba , onnan pedig gyalog a szállóhoz. Itt egy nagyon kicsi és nagyon érdekes lift vitt fel a hatodikra ugyanis 5 centet be kell dobni a liftbe hogy elinduljon! Ezzel szöges ellentétben a szállás nagyon szép és szinte vadi új minden, a közös kis konyhában ingyen van üdítő, kenyérkék és még nutella is! Már jó késő este volt, még megbeszéltük a másnapi útitervet, és mentünk aludni...

Milán