Milán blogja

Igaz tízkor felébredtem ugyan, de aztán visszaaludtam délután egyig :) 
A mai tervem tanulás volt: elkezdtem a vizsgáimra készülni. A filozófiával kezdtem, az anyagok még nincsenek ugyan mind fent a neten ppt-ben, de nem baj, vannak jó jegyzeteim és ebben tud segíteni a ChatGPT. Két ppt azért elérhető volt, de még nem volt kijegyzetelve, azokat átnéztem és kijegyzeteltem. Délután pihenésképp lementem sétálni optimistán a kínai bolt felé, de zárva volt... Sebaj, csak üdítőket akartam venni. Hazaérve játszottam anyával a mikrofonos játékkal (én nyertem) és este pedig a Máltai Eurovíziós zenéket töltöttem le ,mert a youtubra ma kerültek fel. A késői kelés miatt ma hétkor vacsoráztam.

Milán

Kértem apát, hogy hamarabb jöjjön, mert miközben beüzemelte a karácsonyra tőle kapott új "HDMI1" számítógépet, amivel le tudok majd tölteni, szóval közben szavaznia kellett az én 2025-ös kedvenc dalaim válogatás listájáról lejátszott zenékre, amiket közben excelben pontoztam. Ezzel eléggé el is ment az idő, de azért három után át tudtunk indulni a Csilláékhoz, mert ott szilvesztereztünk idén is. Oda jött Dóri is, és az Esztiék is. Az emeleten el is kezdtünk billiárd versenyezni, míg apa a Csabával számítógépet bűvölt. Aztán lementünk, mert készült közben a finom vacsora (sokféle grill hús és sajt), és a Hitster társassal is jókat játszottunk utána, és közben a Baluék is megérkeztek, némi késéssel, mert a hóesésben nem volt egyszerű autóval a közlekedés (az ablakból láttuk is a felüljárón sorra elakadni a buszokat és az autókat). Később az emeleten Nimóval és Fannival szereztünk egy viccesen béna kis zenét, amit elő is adtunk még éjfél előtt. Éjfélkor pezsgőztünk és társasoztunk, nomeg persze a virslievés sem maradhatott el. Három körül pilledt el a társaság, és sorra indult haza mindenki. Minket apa hozott haza, de addigra már szerencsére a főutakat legalább letakarították és lehetett közlekedni.

Milán

Reggel viszonylag korán keltünk Dórival, mert reggelizés után mentünk is rögtön a Kökire busszal (nem gyalog mert hideg volt) és onnan vonattal velencére a Resort and Spa-ba. Fél tizenegyre le is értünk és ma sor is volt bejáratnál, de aztán mégse volt akkora tömeg bent szerencsére. A hideg vizes medencékből hamar átmentünk a melegvizesekbe (a kintibe átszaladni mondjuk extrém sport volt, mert 0 fok volt odakint és fújt a szél), de nem volt elég meleg ma a víz, úgyhogy bementünk inkább és szaunázgattunk egy csomót (bár sokan voltak azokban is). Az egyik szaunában volt egy vicces jelenet is, mert egyszercsak bejött egy idős bácsi, hogy lepróbálhat-e velünk egy szauna-szeánszt? mondtuk hogy persze, erre behozott egy JBL hangszórót és AI zenéket nyomott le amik külföldi slágerek voltak az AI által átírva és elénekelve magyarul! Na ez elég bizarr volt, de egyben érdekes is. Aztán kettőkor elmentünk ebédelni, (én rákos tésztát ettem), és délután újra végigjártuk a medencéket és szaunákat. Este a fél nyolcas vonattal jöttünk haza, és a Kökiről hazafelé hazafelé sétálva porhó-viharba kerültünk, aztán mikor hazaértem, rendeltem vacsorát, mert éhes voltam.

Milán

Miután felkeltem, és megnéztem a telefonom, az a nem túl bíztató üzenet fogadott, hogy a másodlagos instagram fiókom megsértette az alapelveiket és ezért nem csak azt, de az elsődleges instagram és a facebook fiókomat is felfüggesztették! Valószínűleg feltörték azt a másik fiókomat, de még ezt se tudom megnézni, mert semmibe sem tudok bejelentkezni! Egész délután videókat néztem és az AI-t faggattam, hogy mit lehet tenni, de nem jutottam előrébb :( Aztán apa jött a munkából és bár ő sem tudott erre megoldást, mert tényleg annyira kizárt a meta mindenből, hogy még reklamálni sem tudunk, de létrehoztunk egy új facebook profilt, hogy legalább ezzzel az új profillal lehessen nekem a messengeren üzennni (mert ugyebár az is meta, azt is tiltották!). Hát mondhatom ki vagyok akadva teljesen. Abban reménykedünk, hogy előbb-utóbb legalább annyira beengednek lépni, hogy írhassak nekik, mert most még azt sem tudok. Úgyhogy akinek ismerősnek jelentkeztem, az ezért van...

Milán

Ma is aludhattam sokáig, így ismét tizenegykor keltem, reggeliztem, excelezgettem, duolingóztam több nyelven is, aztán elmentem az uszodába, mert megnéztem online a nyitvatartást és idén ma voltak utoljára nyitva, mert utána karbantartás miatt zárva lesz egy ideig. Viszonylag sokan voltak emiatt (plusz vasárnap volt és unatkozó emberek), de nem volt vészes, négyen voltunk egy sávban és leúsztam 30 hosszt, aztán pihiztem, és szaunáztam szokás szerint.
Hazafelé bementem a Lidl-be, de nem kaptam grill sajtot szilvesztrerre, de üdítőket és tőkehalfilét vettem magamnak és hazaérve ezt meg is sütöttem magamnak ebéd-vacsorára a forrólevegősben.

Milán

Mivel ma aludhattam amíg csak akartam, így tizenegykor keltem és zenét hallgattam, excelezgettem és az F1 könyvet olvasgattam fél háromig, akkor ugyanis jöttek értem a Csilláék és ők vittek az Esztiékhez a szokásos karácsonyi sütizésre. Jöttek még a Baluék, apa és anya is, de míg ők lent beszélgettek, én fent játszottam a Fannival és Nimóval (az "őrült ping-pong" azon a mini asztalon leginkább tényleg őrület volt!).
Persze volt némi szünet a játékban, például amikor lementünk sütizni, vagy az ajándékozásnál, aztán eléggé elszaladt az idő, és fél tízkor indultunk haza.

Milán

Fél tizenegykor keltem, elkészülődtem és átmentem a Dórihoz és onnnan együtt mentünk át a családjával a nagyszüleihez, és anya is odajött (pont egyszerre értünk oda), ugyanis mára meg voltunk mi is hívva ebédre. Ebéd után ajándékoztunk és  egy kis beszélgetés után eljöttünk.
Én mentem vissza a Dóriékhoz és amíg még világos volt, elmentünk a környékükre fotózgatni a tesójával. Visszaérve vacsoráztunk (Dóri csinált finom carbonara tésztát),  aztán hazakísértem a Mancsit (aki Eszter amúgy, és a Dóri féltestvére), mert amúgy is útba esik nekem amerre lakik, és aztán jöttem haza. 

Milán

Tíz előtt keltem, mert jött apa és a családi ajándékozás után (sok klassz dolgot kaptam!), már indultunk is Újpestre a Klári mamáékhoz.
Az ebéd már természetesen nagyban sült-főtt és a Mama a konyhában sürgölődött, aztán apa is beállt az olajnélküliben húst sütni és délben kész is volt a fincsi ünnepi ebéd. 
Az ajándékozás után elmeséltük a Mamának és a Petinek a Zakopane kiruccanásunkat miközben a tévén ment egy videó, amit apa összevágott a fotókból és a kint telefonnal felvett videóinkból.
Utána nemsokára indultunk haza és ma délután leginkább csak pihengettem, illetve vacsorára megcsináltuk a mákos gubát a szlovák kiflikből.

Milán

Tizenegykor keltem és ebédre anya csinált fehércsoki levest, ami nagyon finom lett, én totál jóllaktam vele.
Három előtt jött apa és együtt mentünk át a Dédiékhez, ahol már ott voltak a többiek és a szokásos családi beszélgetős délutánt tartottuk meg, jókat nevetgélve.
Innen öt körül mentünk át a Botiékhoz, mert a tradicionális szenteste-vacsorát idén is náluk töltöttük. 
A finom vacsi után (én halat ettem természetesen), volt ajándékozás és most egy új kártyajátékot kaptak, így ezt próbáltuk ki és nagyon jó kis logikát és fejszámolást fejlesztő játék volt. Aztán az est legviccesebb része következett: a Kriszti apától egy pendrájvon megkapta az összes régi VHS kamerás és tévéből felvett videóját digitalizálva, és a tévén elkezdtünk belenézni a régi felvételekbe, a Boti és az Anna babás videóiba, a régi síelésekbe, a 2000-es amerikai út videóiba. Rengeteg videó volt, és úgy elrepült az idő, hogy egyszercsak hajnali fél kettő lett! Mivel már elég álmos volt a csapat, a folytatást későbbre tettük és apa még persze hazahozott minket anyával...

Milán

Kilenc előtt keltünk, mert tízre már át kellett adni a házat Barteknek, úgyhogy reggelizés után készülődés, pakolás és már indultunk is, szóval sajnos véget ért ez a kis villámlátogatás Zakopane és környékére. Amúgy még jó, hogy nem ma akartam napfelkeltét nézni, mert totál ködös, párás az idő, ami csak azért is baj kicsit, mert hazafelé tettünk egy kitérőt a Csorba-tó felé és így nem láttuk teljes szépségében a tavat és a környező hegyeket. Azért így is jó volt a tónál, mert be volt fagyva és lehetett rajta csúszkálni :)
Innen még mindig nem egyből jöttünk haza, hanem bementünk vásárolni Poprádban egy Kaufland áruházba, és utána viszont már tényleg meg sem álltunk addig a klassz benzinkútig Szikszónál, ahol odafele is tankoltunk. De most ettünk is, mert kicsit már éhesek voltunk és meglepően finom volt a pizzájuk! Hazáig már tényleg egyenesen jöttünk, és előbb Dórit vittük haza, aztán a Krisztiék bőröndjét és végre hazaértünk.

Milán

Reggel felkeltem a napfelkeltét megnézni és érdekes volt a hegyek mögött ahogy feljött a nap, de azért a tengerparton ez szebb... Aztán tízkor indultunk el végül a mai célhoz, a SkyWalk kilátóhoz. Itt egy körkörös út visz fel , és ott a tériszonyosoknak nem való attrakciók voltak: üveg padló, háló a semmi felett, háló alagutak a levegőben. Én mindent kipróbáltam, sőt lefelé egy csúszdán mentem le! Mivel épp dél volt, ezért beültünk egy hüttébe (ugyanis itt üzemel pár sípálya) és ott ettünk (én 'felföldi' grill sajtot áfonyával). Visszaérve kimentünk a ház mögötti dombokra sétálni és popsi-tepsivel csúszkálni, sőt a templomhoz is elsétáltunk és egy hintapadon üldögélve néztük meg a naplementét. A házban ország -várost játszottunk a konyhában.

Milán 

Kilenc előtt keltünk, addigra már mindenki lent volt a házban a földszinten, és miután megreggeliztünk, felöltöztünk és elmentünk kirándulni a környékre. A háztól jobbra elmentünk egészen az út végéig, egy kissé ijesztő lakatlan faházig a domb tetőn. Visszafelé a kisboltba is beugrottunk és vettünk pl tojást, ugyanis rántotta volt az ebéd. Kis pihenő után autóba ültünk és bementünk Zakopane belvárosába, a Gubalowka sikló vasúthoz és azzal mentünk fel a hegyre, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a hegyekre. Itt megvártuk a naplementét egy étterem teraszán és miután vissza vonatoztunk a városba, besétáltunk a központi fenyőfáig. Visszafelé vásároltunk virslit vacsorára és a házban később meg is ettük, aztán estig beszélgettünk.

Milán 

Fél hétkor keltem, mert gyors készülődés után már itt is volt értünk apa, aztán a Kati mama és indultunk a Botiékhot, ott a mama átült hozzájuk és indultunk is Zakopaneba Lengyelországba. Az első megálló egy menő benzinkút volt még Miskolcnál, aztán irány Szlovákia és Poprád. Ott egy Billában bevásároltunk, és egy vadregényes kis hegyi úton jutottunk el a szálláshoz, ami egy szép nagy faház. A környék is nagyon szép, az egyik irányba hatalmas hegyek (balra Szlovákia, jobbra Lengyel) a másik oldalon pedig felhők között kisebb hegyek, falvak. Vacsorára a szomszédos kisváros menő éttermébe mentünk és én egy irtó finom sült pisztrángot ettem, de a forró csoki és a süti is szuper fincsi volt. Visszaérve a házba estig társasoztunk.

Milán 

Tíz körül keltem, reggeliztem, és ma délelőtt jött apa, úgyhogy játszottunk egy izgalmas Forma2 minibajnokságot, aztán ő ment tovább, én pedig leültem a gép elé és folytattam a szemiotika leckémet, ugyanis tegnap rám írtak a csoportból, hogy nem a vizsgára, hanem mára kell kész lenni egy kétoldalas esszével egy választott tartalommal, csak a lényeg, hogy szemiotikai szempontokból elemezzek benne. Kicsit gondolkoztam, hogy miről írjak, de aztán beugrott, hogy a zászlókról pont lehetne írni és ez elég kedves téma nekem, úgyhogy már tegnap este elkezdtem a munkát és ma folytattam. Délután még elmentem a Dórival a KÖKI-be karácsonyra vásárolgani.

Milán

11-kor keltem, és két üzenetem volt: a Levi írta, hogy beteg lett, így nem tudtunk ma találkozni, úgyhogy inkább elmentem úszni. A másik pedig egy kellemes meglepetés: a neptunba beírták a kommunikáció elmélet vizsga eredményeket és ötös lett végül, sőt a többiek is írták, hogy sokaknak szintén ötös lett, pedig sok helyen mást válaszoltunk, na nem baj persze, csak fura.
Amikor anya hazaért, bepakoltunk az útra, és nosztalgiáztam, mert a google fotók 2015-ös képeket mutogatott és meglepő fotók voltak, amikre nem is emlékeztem, úgyhogy mellé olvastam az itteni blog bejegyzéseket. 
Utána háromkor indultam az usziba, és ma is kevesen voltak, a kedvenc pályámon, a négyesen csak ketten osztoztunk. Szaunázás után jöttem haza, ebédeltem és számítógépzgettem estig.

Milán