Nyolckor lementünk az étkezőbe a Boti nélkül mert neki fájt a hasa, de olyan béna volt a választék hogy inkább elsétáltunk egy közeli kávézóba. Na itt aztán voltak finomságok! Egy pisztáciás croissant ettem finom teával. Vissza felé egy közértbe is beugrottunk, és villamossal elmentünk az itteni nagy parkba. Itt van olyan libegő ami az egész park felett átvitt minket, aztán kis séta után bementünk egy plázába, mert csak itt van Sephora bolt, és Anna annak nagy rajongója :) Innen még egy másik plázába is beugrottunk egy másik különleges kozmetikai bolt miatt, de aztán már mentünk vissza a szállásra, pontosabban mellette a kávézóba, ahol nagyon finom szendvics szerűt ettünk, én camambert-eset. A Boti szerencsére már jobban volt, úgyhogy csatlakozott hozzánk és a megbeszélt időben találkoztunk Vladislavval, akivel apa előre egyeztetett utat kisbusszal Auschwitzba. Vladislav amúgy nagyon lelkes volt és nemcsak hogy odavitt minket, de kaptunk egy kis túra vezetést is, mutatott extra helyszíneket és mesélt is hozzá, aztán pont időben a múzeumhoz vitt minket. A múzeum itt valójában a tábor épületeiben több tematika szerint van megoldva, és bemutatja a borzalmakat kegyetlen őszintén. A magyarok épületét pont meg tudtuk nézni zárásig. Innen elsétáltunk a pályaudvarra, ahol finom teával ettem fahéjas csigát, aztán jött a vonatunk (itt még a vidéki városok között is tök modern vonatok járnak...), de az csak fél útig vitt, még át kellett szállni egy buszra, ami bevitt minket Katowicébe. Így fél kilencre érkeztünk meg a szállodába.
Milán
