Reggel egy matekórára mentem csak be, mert vitt apa a Heim Pálba az ortopédiára kontrollra. Meglepően hamar végeztünk is a doktorúrnál, de nem úsztuk meg, hogy kimenjünk Újpestre egy új fűző készítése miatt... Ez nem fáj, meg nem is valami nagy dolog, de amikor már kezd megkötni rajtam a gipsz, akkor alig kapok levegőt, szinte a torkommal lélegzem. Még jó, hogy amúgy pár perc az egész. Szóval itt is egész hamar kész voltunk és gyorsan hazahozott apa, aztán ő még ment vissza dolgozni.
Fél egyre értünk így haza és nemsokára jött anya, de ment fodrászhoz, meg vásárolni, én pedig ebédeltem, aztán gyógytornáztam és exceles játékkal játszottam késő délutánig. Rávettem anyát egyzászlós játékra, mert félek, hogy kezdem elfelejteni a világ zászlóit... Este Exatlon a tévében.
Milán
