Reggel már indulásra készen voltam, amikor szörnyű hasmenés tört rám... Sajnos alig tudtam leszállni a vécéről és fájt a hasam, úgyhogy így persze nem mentem suliba, hanem hívtam anyát és apát hogy ez a helyzet, és próbáltam pihenni. Mondjuk egy ideig sehogy se volt jó, de aztán elmúlt a hasfájás és a hasmenés is és dél körül már egész jól voltam. Mivel kekszet nem találtam, ezért gabonapelyhet ettem üresen. Dél után már tornázni is tudtam, és amikor anya három körül hazajött, ő sütött nekem halrudacskákat és vele megnéztem a vasárnapi Álarcos énekest, aztán megtaláltam egy régi-régi társasomat a Hátas-társak-ot és azzal játszottam, pontosabban egy saját szabályú játékot...
Milán
