Anya keltett (na nem túl korán szerencsére), hogy lassan készülődjek, meg minden, mert megyünk kirándulni Tata környékére a tavakhoz.
Anna most nem tudott jönni, így a Krisztit és a Botit hozta apa és mi csatlakoztunk hozzájuk, aztán egy óra múlva már Tata környékén voltunk, ahol kilenc tó található és egy nagyon érdekes tanösvény az egyiknél, na itt kezdtünk. Ez a "Fényes tanösvény" egy hasonló láperdő, mint ahol már voltunk, de itt kisebb-nagyobb tavacskák is vannak, telis tele élőlényekkel: láttunk rengeteg kuruttyoló békát, sok napozó és úszkáló teknőst, repkedő kacsákat, vízisiklót, érdekes halakat, de még pár dagi nutriát is! Nagyon klassz hely. Innen a Tatai várhoz autóztunk, az Öreg tó partjára.
Nem valami nagy vár és nagyrészt zárva van a pandémia miatt, de azért a környékén lehet sétálgatni és az emeleti teraszára is fel lehet menni és körülnézni a tavon. Vettünk sütiket is hogy kicsit feltöltődjünk és a picit távolabbi Bokodi tóhoz mentünk megnézni a "lebegő falut" ami valójában egy csomó pecás faház nagyobb stégek végén a víz felett. Sajnos szinte mindegyik magánterület és le van zárva, csak a helyi büfé stégjére tudtunk végig bemenni, de azért ez is érdekes volt (például a sok-sok számozott, szigorúan lelakatolt pottyantós budi a parton...).
Mivel már kezdett későre járni, indulni kellett haza, és a hazaúton azt játszottuk, hogy én a google fotókból kikerestem régi képeket a közös útjainkról, belenagyítottam, hogy nehezebb legyen kitalálni hol és mikor készült és a többieknek ezt kellett kitalálni (apa nem játszott, ő vezetett...).
Milán
