Ma egy kicsit később keltem, kilenc után, aztán a szokásos reggeli torna következett.
Délben úgy volt, hogy átmegyünk a Mamához ebédelni, de aztán neki a Botiékhoz kellett mennie, viszont áthozta előbb az ebédünket, ami nagyon fincsi húsleves és rántott hal volt (amiből másfél nagy szelettel megettem).
Délután a telefonommal és a számítógépen játszottam, és később apa a kocsiból hívott, amikor már hazafelé tartottak a Klári mamával és Julika nénivel Pécsről, úgyhogy rögtön velük is tudtam kihangosítva beszélni.
Este pedig bementünk a belvárosba a Botiékkal, a Lánchíd környékére, a híd pedig szép piros-fehér-zöld kivilágítást kapott mára.
Milán
