Sajnos ma már indulni kellett haza...
Reggelizés után bepakoltunk, és ekkor vette észre a Kriszti, hogy az előző szálláson felejtette a kabátját, úgyhogy apával visszamentek érte, mi többiek pedig addig a szomszédos mezőn sétálgattunk és néztük a gyönyörű tájat, a hatalmas hegyeket, aztán az udvaron a tyúkól előtt találtunk labdát és akkor természetesen már fociztunk kicsit a Botival... Apáék hamar visszaértek, a kabát is meglett, úgyhogy indulhattunk is. De nem egyből haza, hanem még előbb az egyik útba eső város - Leoben - főterére mentünk és ott sétálgattunk, aztán a folyóparton vissza a kocsikhoz a szép napsütéses időben. A hazaút nagyon gyors volt, kétszer ugyan megálltunk egy-egy benzinkúton, de négy órára így is hazaértünk.
Még útközben írtam a Levinek, hogy küldje el a leckéket és szerencsére csak matek és föci kell holnapra, amit meg is tudtam még délután csinálni.
Milán
