Reggel forma egy időmérő volt - igaz apa nem ébresztett fel az elejére, de a közepétől láttam azért. Nem volt túl izgi, és közben anya előrement az Anikóhoz hajfestésre, én pedig apával az időmérő végeztével utána mentünk. Nem meglepő módon még így is hamarabb végeztünk, mint anya, így hát még elmentünk a spárba vásárolni és mire visszaértünk, pont kész lett anya haja is. Hazaérve én újra elővettem az autóimat és én is belekezdtem a 2016-os forma egyes idényembe, csak még az újoncoknak kellett autókat keresnem... Közben apa takarított, én meg lementem anyával sétálni. Amikor feljöttünk anya és apa nekiláttak ebédet főzni, és így hamar kész is lettek, én pedig jól belaktam a sajtos-sonkás tésztával. De nem sokat ejtőzhettünk, mert már indultunk is a Botiért és vele együtt elmentünk a víz napja alkalmából megnézni belülről a délpesti szennyvíztisztítót. Egy bácsi vitt körbe minket és mutogatta meg a tisztító berendezéseket. Érdekes, hogy az üvegházaknak látszó üvegházak valójában a talpunk alatt a biológiai tisztításért vannak, csak mellékesen a párás melegben ültettek egy halom trópusi növényt is ide. Ahogy haladtunk előre a tisztítási folyamat szerint, egyre kevésbé volt büdi is, tulajdonképpen nem is volt olyan nagyon büdi sehol. Érdekes. Szóval amint azt megtudtuk, a Dunába kerülő víz tökéletesen tiszta és minden koszt és szennyeződést kipucolnak belőle. A túra után még gumilabdákat is kaptunk és miután hazavittük a Botit, itthon folytattam az autóversenyemet.
Estefelé pedig átjöttek a Csilláék és játszottak velem egy Catant! Juhhé!
Milán
