Reggel ismét apa vitt át a Mamához, ahol rajzolgattam és a telefonommal játszottam délelőtt. Amikor mentünk az ebédért, természetesen Dömét is megsétáltattuk, és ma sem volt finom sajnos az ebéd, nem ettem túl sokat - mondhatni.
Délután is írogattam, és épp uzsonnáztam amikor megjött anya és hazasétáltunk. Itthon nekiláttam wii-zni, és közben apa is hazaért és anyával elkezdtek hátizsákba pakolni, elemlámpát készíteni - ugyanis mentünk hatkor az "Állatkertek éjszakájára"!
Hű, jó sokan voltak a városligetben! Apa kirakott minket amikor odsaértünk, hogy beálljunk a sorba jegyekért, ő pedig azt a lehetetlen feladatot kapta, hogy parkolóhelyet találjon... Jó sokára ért vissza és még így is ő "nyert" mert mi még nem kerültünk sorra, de már csak hárman voltak előttünk, úgyhogy onnan már hamar bent voltunk. Az volt a menetrend, hogy az első órában anya mondja az irányt, aztán én és végül apa. Megnéztük a fóka showt is, de olyan sokan voltak, hogy alig láttam valamit belőle, de a tigriseknél jól meglepett az egyik "cicus" ugyanis amíg egy távolabbi állatot néztünk az elemlámpával az üvegre tapadva, egyszercsak "megjelent" egy másik tigris feje pont velem szemben az üveg túloldalán! 
Amikor én voltam soron, akkor az első utunk a hullámvasúthoz vezetett és mentünk is apával egy menetet, csak itt is nagyon hosszú volt sajnos a sor, pedig ez zsetonokba került amúgy. A Holnemvolt parkból visszamentünk az állatkerti részbe a varázshegyhez, amit meg is másztunk persze mert ilyenkor érdekes színes fényekkel van kivilágítva. Bent pedig pont jókor érkeztünk, ugyanis három féle bogarat is épp kivettek a gondozók és a kezünkre is mászhattak! Volt óriási imádkozó sáska, botsáska és hatalmas csótányok :) Irtó érdekesek ám! Mind a hármat engedtem magamra sétáltatni és meg is lehetett simogatni őket, nem bántottak. Az egyik akváriumban pedig ki lehetett próbálni milyen amikor a doktor halak csipkedik az ember kezét - hát az is vicces ám...
Apa következett a túravezetésben, de ő hallgatott rám és előbb a koala macikhoz mentünk - mert én még nem láttam élőben koalát - de ők annyira nyugisak, hogy a nyüzsgés ellenére a fákon aludtak. Mondjuk ekkor már jó fáradt és álmos voltam, de még a vízilovakat mindenképpen látni akartam, úgyhogy feléjük még elsétáltunk. Ekkor már bemondták, hogy lassan zár az állatkert, úgyhogy hazajöttünk és persze rögtön mentem is aludni...
Milán
