Reggel apa még adott reggelit, aztán ő ment dolgozni (pedig szombat van!), én pedig délelőtt anyával maradtam. Előbb zenét hallgattunk, autóztam, játszottam, de aztán telefonált a Kriszti, hogy van-e kedvünk átmenni. Hát még szép! Pontosabban csak én mentem át, mert anyának dolga volt, de sebaj, mert én nagyon jól éreztem magam náluk! Átvittem például az autópályámat és az új autóimat, amik irtó ügyesek ám! A nyolcból hét bejutott a döntőbe is, olyan gyorsak! No de nem csak autóztunk, hanem bújócskáztunk és sokat ökörködtünk is :)
Az ebéd is fincsi volt: spagetti, amit imádok, jól is ettem belőle, és nemsokára jöttek apáék, ugyanis mindannyian felkerekedtünk és bementünk a belvárosba egy nagyon érdekes kávézóba, 
ahol cicák is vannak és lehet őket simogatni és játszani velük (csak etetni nem szabad őket). Na mondjuk a macskák többsége eléggé lusta fajta volt és csak feküdtek, de páran azért mászkáltak közöttünk és odajöttek akár simizésért, vagy pedig mi mentünk utánuk :) Persze ha már ott voltunk, akkor ittunk forró csokit, teát, és ettünk is fincsi sütiket (én puncs szeletet kértem például).
Amikor visszaértünk, anyával megkerestük a Mamáékat és sétáltunk velük kicsit és közben elmeséltem neki a macskás helyet, aztán feljöttünk és este néztem anyával a Játék határok nélkült.
Milán
