Milán blogja

Délelőtt az autókkal eljátszottam az én sajátos "A Dal" versenyemet, aztán lassan már indultunk is apával Újpestre (anya betegen itthon maradt). Mire odaértünk, már fájt a hasam olyan éhes voltam, és a leves ugyan nem a kedvencem volt (bableves), de utána a milánóiból kétszer repetáztam és egy szelet rántott husit is utána küldtem :)
Aztán képrejtvényeset játszottam apával és a Mamával, és kettőre mentünk apával a Közlekedési Múzeumhoz. Pár perc múlva megérkeztek a Krisztiék is és jött a Bogi is velük, így hatan jártuk végig a kiállítást.Nekem legjobban a bábuk tetszettek "akik" be voltak mindenféle ruhákba beöltöztetve, és persze a villamosok is. Amikor már  mindent láttunk és mindent kipróbáltunk, kimentünk a térre a múzeum elé, ahol kicsit tudtunk rohangálni a közlekedési parkba. A Kriszti felvetette, hogy menjünk a Zila cukrászdába, és hát nem ellenkezett senki, így arra vettük az irányt. Én inkább szomjas voltam, mint éhes, úgyhogy csak egy epres limonádét kértem (de az fincsi volt!), aztán a Boti velünk jött amíg a "lányok" mentek a varrónőhöz Anna ruhája miatt. Így legalább még két órát tudtam a Botival játszani: autóztunk, wii-ztünk, gomboztunk. Sajnos hét körül haza mentek, én pedig már mentem is vacsorázni, mert kezdődött a Nagy Duett. Így is a szünetben mentem fürdeni, nehogy lemaradjak valami viccesről...

Milán

Délelőtt apa elment vásárolni, én addig játszottam, anya pedig csinált ebédre hat halrudacskát, amit be is vágtam mind egy szálig! Közben apa is hazaért, anya pedig lebetegedett: hőemelkedése lett és inkább lefeküdt az ágyába.
Délután telefonáltak a Krisztiék, hogy ha van kedvem, menjek át velük, amikor ők is hazaindulnak a Mamától. Így is lett és nagyon fincsi kókuszgolyókat készítettünk együtt, aztán megnéztünk egy rajzfilmet. Később apa átjött értem, de kikönyörögtem, hogy még maradjunk, mert még bújócskáztunk is és ettünk virslit vacsorára. De hét után apa kiadta az indulási parancsot, mert szeretném ugyebár este nézni a A Dalt és addig még meg is kellett fürdenem...

Milán

Délelőtt, az egyik szünetben nagy vidáman jött fel a Lolita és mesélte, hogy ki vagyunk írva az üzenőfalra, ugyanis vele holtversenyben második lettem a mesemondó versenyen! Jól sejtettem! Én is így éreztem belül...
De legjobb mégis a várva-várt farsang volt ma: ebéd után elkezdtük feldíszíteni a termet és közben a Mama is megérkezett a ruhámmal, amibe át is öltöztem és mire kezdődött a farsangi buli, már anya is odaért, a Mama pedig ment a Botiékért. Nagyon szuper volt a délután! Rengeteg vicces játék volt és sokat nevettünk, kár, hogy négy után lassan véget ért és haza kellett jönni :(
Apa már itthon volt és estig vele voltam, mert anya ment a Nati néniékhez kozmetikázni. Én addig autóztam és pingvines rajzfilmeket néztem apával, aztán vacsoráztunk és lassan már mehettem is fürdeni. Mivel még volt egy kis idő, hamar meg is csináltam egy házi feladatomat... aztán mentem aludni.

Milán

Ma is volt pár óránk a Patrícia nénivel délelőtt, aztán tornaórán a "hidat" tanultuk és végül sikerült nyújtott kézzel is, úgyhogy meg lettem dicsérve :)
Az ebéd is klassz volt: paradicsom leves és rántott halrudacskák. Nyami!
Délután nem csak anya, de a Kati mama és Anna is jöttek értem és együtt mentünk a játszótérre. De nem maradtunk sokáig, egyrészt anya ment tornázni, másrészt Anna is szeretett volna már felmenni. Így is tettünk, én pedig előbb autóztam, aztán épp leültem rajzolni, amikor apa megérkezett értem. De kénytelen volt megvárni, amíg telerajzoltam lányokkal egy lapot :)
Amikor hazaértünk, döbbenten vettem észre, hogy anya nem a kiválasztott emblémákat varrta fel a jelmezemre, hanem a "vésztartalékokat"! Teljesen kiborultam, mert a ruhám már a Mamánál volt! Amint hazaért anya, rögtön át is mentünk a logókkal és megkértük, hogy cserélje ki őket holnapig... Amikor visszaértünk, megvacsoráztam, aztán megnéztem a fürdésig pár pingvines mesét, közben apa elkészített egy adag fánk tésztát, amit anya ki is sütött a minifánk-sütőben és nagyon fincsik lettek, de csak kóstolhattunk, mert igazából holnapra készültek, a farsangra...

Milán

Hű, a Krisztiéknél korán kelés van ám! Hat után már keltünk, mert a Boti lassan készül el és így tényleg reggelizés után már indulhattunk is a suliba. 
Ma szinte egész délelőtt a Patrícia néni tartotta az órákat és egész ügyes már ő is, bár tény, hogy máshogy tanít, mint Kati néni, de ez nem baj. 
No és a lényeg! Ma tornaóra helyett mentünk a mesemondó versenyre! Szerintem jól elmondtam a mesémet (pedig az első cések közül egy kisfiú folyton beszélt hátul, ami nagyon zavaró volt). Kíváncsi vagyok hányadik lettem, pláne hogy a másodikosok is velünk egy csoportban indultak...
Délután jött értem anya és itthon végighallgattuk a Dal zenéit a számítógépen. Közben apa is hazaért, én pedig papíron egy saját énekversenybe kezdtem, majd amikor meguntam, a nagyszobában autóversenyeztem a fürdésig. Lefekvésig még anyának segítettem a farsangi ruhám elkészítésében: én adogattam az autóemblémákat, amiket ő felvarrt...

Milán

Ma klassz napom volt!
Jó volt a tornaóra (fitnessz volt a Krisztivel), és az írás dolgozatom is (szerintem) jól sikerült. De igazán a délutánom volt jó, ugyanis mentünk színházba! A "Didergő királyt" néztük meg és a papagáj és az udvari bolond nagyon vicces volt, de a többi szereplő is rímekben beszélt, úgy mint az én nyulas mesémben.
Miután visszaértünk a suliba, nemsokára jött anya és alig értünk haza, lassan apa is megérkezett. Ma kivételesen délután meg is fürödtem, ugyanis anyáék is színházba mennek ma este (úgy látszok ez egy ilyen színházas nap...), és én ott alszom a Krisztiéknél. Hatra át is mentünk... A vacsora palacsinta volt, szóval igazán jól indult az este, és lefekvésig még kártyáztunk (megtanítottak makaózni) és tévéztünk, de aludni nem volt fenékig tejfel az Annával, mert folyton mocorgott (hárman együtt aludtunk a nagyszobában: a Boti a matracon, én pedig Annával a kihúzott ágyon)...

Milán

Ma végre kiderült, hogy szerdán lesz a mesemondó verseny és páran, a Noémivel együtt én is indulhatok rajta, mert már szépen tudom a nyulas nyelvtörőmet :)
Délután anya jött értem és bár találkoztam pont a Botival is, de őt a Kati mama hozta el, csak még mentek a tornateremhez és nem vártuk meg őket.
Alighogy hazaértünk, jött apa, anya meg elment edzeni. Sebaj, úgyis a tegnapi A Dal végét akartam megnézni és apa hamar letöltötte nekem. A műsor után megvacsoráztam és épp a saját dalos versenyemet írogattam és számolgattam amikor anya is hazaért. Estig még befejeztem a versenyemet és már mentem is fürdeni, mert holnap is suli...

Milán