Bevallom, eleinte nem hittem volna, de mégiscsak jó volt, hogy ma elmentünk Ikladra a Reniékhez:
Reggeli után még kicsit játszottam, aztán a Kati mamával kiegészülve, egy óra alatt meg is érkeztünk. Épp kezdték a Viktorék a nagy bográcsban a gulyás előkészületeit, így még én is bele kotnyeleskedhettem, mert néha még levették a tűzről és olyankor kevergethettem is (később már csak fahasábokat dobálhattam a tűzre, de végülis az is klassz volt). Amikor egy órán keresztül csak hús főtt, akkor inkább felmentem apával és a Viktor apukájával (aki egy vidám aranyos bácsi és még azt is engedte, hogy folyton le-vízipisztolyozzam...) a fenti veteményeshez, ahol megkóstoltatták velem a cukorborsót egyenesen akkor szedve és jé! ez tényleg fincsi! Ettem is pár hüvellyel, aztán anyával megetettük a csirkéket is és láttunk egy fekete cicát is, de a cica inkább elmenekült előlünk... 
Visszaérve az udvarra én is bekapcsolódtam a trambulin-tesztelésbe, amit épp befejeztek a Zalánék. Közben lassan elkészült az ebéd és mivel már elég éhes voltam, meg is ettem egy - hozzám képest - jó adaggal (elvégre az én munkám is benne volt az elkészültében!). No és ez még semmi, ugyanis volt két torta is, ugyanis igazából a Zalán szülinapja volt a leutazásunk apropója. Talán mondanom sem kell, de mindkét tortából megettem egy-egy szeletet :) Ekkor már igencsak melegünk volt, így aztán nekivetkőztem és egy szál gatyában vízipisztolyoztam akit csak értem. Ezt mindenki más-más módon reagálta le, és egy idő után apa el is vette a pisztolyomat (amit később visszakaptam, cserébe nem volt szabad ész nélkül spriccelnem vele). Aztán lassan indultunk is haza, és este még vacsorára megettem egy csirkecombot és egy kis adag mexikói chilis babot a'la-Klári-mama, és nekem nagyon ízlett, mert épp annyira csípett amennyire szeretem :) Este pedig természetesen én anyával az Ének iskoláját néztem - míg apa a hálóban a forma egyet... de néha átrohantam maikor apa szólt, hogy baleset van, vagy épp kiesett Hamilton...
Milán
