Milán blogja

Végre indulunk síelni! Mindenki gyógyultnak  tekinthető, úgyhogy miután anya átment a Mamához a fagyasztott ételekért, apa pedig lehordta az autóba a tonnányi cuccot, végül kilenckor útnak indultunk Ausztria felé. Tulajdonképpen egész hamar, alig öt óra alatt odaértünk a hegyhez, a parkolóba, ahová egy bácsi jött értünk egy motoros-szánnal, és miután a cuccokat az utánfutóba pakoltuk, még én is és apa is bepattantunk, anya pedig a bácsi mögé a szánra és juhhé! már tepertünk is fel a hegyre a házakhoz. Hű, nagyon klassz nagy házban fogunk lakni és ott vannak a Botiékon kívül a Blankáék és a Manóék is (velük már tavaly is együtt síeltünk, csak akkor nem közös házban). Persze rögtön mentem is csúszkázni a Botiékkal a ház melletti részen, ami tulajdonképpen a sípálya része, úgyhogy figyelni kell a síelőkre, ugyanis a házak két sípálya között, a hegy közepén vannak! Amikor elfáradtunk, bementünk vacsorázni és utána ismét kimentünk még párat csúszni, este pedig a házban játszottunk.

Milán

Szerencsére ma már jobban voltam, de azért nem mertünk még elindulni a Botiékkal, úgyhogy itthon voltunk szinte egész nap. Délelőtt apa takarítani, anya pedig csomagolni kezdett, aztán a Mama hozott át ebédet, én pedig már éhes voltam, úgyhogy korábban ebédeltünk. Evés után apával elkezdtünk egy új rajzfilmet nézni, amit végül este fejeztünk be, mert közben apa például elment vásárolni, hatkor pedig mi mentünk le sétálni anyával a Mamát és a Dömét elkísérve a szokásos sétájukon. Vacsora után leültünk anyával "A Dal"-t nézni...

Milán

Sajnos hajnalban azzal keltettem apát, hogy hasmenésem van, de akkor még kiértem a vécére, viszont pár perc múlva már hiába volt odakészítve a lavór, mégis az ágyamat hánytam telibe (nem tehetek róla, olyan hirtelen tört rám a hányinger). Na klassz, anya már lassan meggyógyult, erre én leszek beteg? Apa rendbe rakta az ágyam, kimosta a dolgaimat és anyára hagyott, mert már mennie kellett dolgozni. Még délelőtt kétszer hánytam, de utána jobban lettem, talán a kúptól (amit úúúúúútálok amúgy). Később a Mama hozott fincsi főtt krumplit és ma azon éltem, plusz kekszen és teán, de legalább többször már nem hánytam. Délután elmentünk a doktor nénihez az átalakított rendelőbe és egy másik doktor néni volt aki megvizsgált, és szerencsére várni sem kellett sokat, mert csak ketten voltak előttünk. Mivel ilyen hamar végeztünk, még visszavittük a könyvtárba a könyveket és párat választottam is, amit kivettünk. Mire hazaértünk, már apa is megérkezett  a munkából. Igazándiból délután se történt semmi, csak pihentem és vacsira is csak krumplit ettem, és még lefekvés előtt a kedvenc zenéimet hallgattam a youtube-on.

Milán

Reggel megmutattam apának a "gyurma-önmagamat" és neki is nagyon tetszett. Aztán egy kis társasozás után felöltöztünk szép ruhába, és mentünk a fotózásra. Ebéd után jött a Kati mama, de nem ám egyedül, hanem a Noncsival és mivel nagyon szép napsütéses idő volt, így egyből a játszótérre mentünk. Klassz! Ott találkoztunk az Anival és az Annával és egy-két órát el voltunk a téren, aztán felmentünk és nemsokára hozta a Botit az Ani. Épp a legnagyobb játszás közepén jött értem apa és indultunk a Vangi nénihez (most szívesen maradtam volna pedig, de holnap majd folytatjuk). Ma érdekes és nehéz ügyességi játékokat játszottunk a Nevtanban, de olyan ügyes voltam, hogy két matricát is kaptam!
Amikor hazaértünk apával, akkor persze előbb wii-ztünk, és csak utána vacsoráztam, aztán még játszottunk kicsit a fürdés és a lefekvés előtt és közben egyfolytában a Mamától tanult zimmelzummos dalocskát-mondókát cifráztam mindenféle átköltésben :)

Milán

Szép kerek szám! Ha nem is ünnepi, de egész jó napom volt ma:
Reggel megmutattam apának a tegnap készített gyurmasütiket és rögtön neki is láttam, hogy elkészítsem magamat kicsiben - szintén gyurmából. Még ki is színeztem a szobromat vízfestékkel és mondhatom, egész jól sikerült! Miután elkészültem, pont mentünk is nagytornázni és mivel még maradt idő, így az udvarra is ki tudtunk menni, ahol ma is terpeszfogóztunk. Ebéd után épp befejeztem a fogmosást, amikor jött értem a Mama és Anna, és így legalább volt kivel játszani délután. Amikor Annát hazavitték, befejeztük a Mamával a báránykát, amiből végül egy hurkapálca segítségével virágcserépbe szúrható dísz lett. Aztán kicsit unatkoztam, de végre jött apa és hazahozott és egész estig vele játszottam. A szokásos volt a menü: wii játék, autózás, vacsora, autók és fürdés, alvás.
Anya még mindig beteg szegény... szinte semmit nem javult az állapota... úgy látszik a doktornénije nem túl hatékony gyógykezelést talált ki neki...

Milán

Ma klassz volt délelőtt az oviban, mert jókat játszottunk. Elsőnek a lányokkal gyurmáztam finom sütiket, utána kőrjátékot játszottunk (az "ennek a kislánynak nem jutott párja..." nevűt, amiben az ének végére hamar párt kell keresni és akinek nem jut, az beáll a kőr közepére). Szerencsére még arra is maradt idő, hogy kimenjünk az udvarra, ahol terpeszfogóztunk (és már megint bevertem ugyanott a bal lábam sípcsontját...). Ebéd után jött értem a Mama és hoztunk anyának ebédet és siettünk is a Mamához, mert jött a Kriszti is, de sajnos ma nem jöttek a Botiék. Délután a Mamával játszottam meg egyedül is és készítettünk tavaszi dekorációkat (én például egy bárányfejet kezdtem el). Ma korábban vittük le sétálni a Dömit, mert hattól lakógyűlés volt, és az utcán találkoztunk apával aki épp hazaért munkából és elkísért minket, mert ő is ott kellett legyen az elején a lakógyűlésnek. Szerencsére hamar hazajöttünk és itthon egy wii mariokart után ettem vacsira túrógombócot amit apa hozott és később még palacsintát is, amit a Mama sütött. Lefekvésig még autóztam, mert ma nem volt kedvem társasozni.

Milán

Reggel apa vitt oviba, mert anya eléggé beteg még szegény. Délelőtt sikerült ugyanott kétszer is sípcsonttal telibe találni előbb egy autót, aztán az udvaron rohangálás közben a homokozó szélét. Szép lila is lett a lábszáram, mondhatom...  Ebéd után elhozott a Mama, és délután nála lehettem. Kicsit később megérkeztek a Botiék is és végre volt kivel játszani (például a krokodilos társassal játszottunk). Öt körül megérkezett apa és amikor a Zoli elvitte a Botit, mi is hazajöttünk. Itthon apával játszottam ma is estig,  a szokásost is (mariokart) és régi kedvencet is (libás társas).

Milán