Végre indulunk síelni! Mindenki gyógyultnak tekinthető, úgyhogy miután anya átment a Mamához a fagyasztott ételekért, apa pedig lehordta az autóba a tonnányi cuccot, végül kilenckor útnak indultunk Ausztria felé. Tulajdonképpen egész hamar, alig öt óra alatt odaértünk a hegyhez, a parkolóba, ahová egy bácsi jött értünk egy motoros-szánnal, és miután a cuccokat az utánfutóba pakoltuk, még én is és apa is bepattantunk, anya pedig a bácsi mögé a szánra és juhhé! már tepertünk is fel a hegyre a házakhoz. Hű, nagyon klassz nagy házban fogunk lakni és ott vannak a Botiékon kívül a Blankáék és a Manóék is (velük már tavaly is együtt síeltünk, csak akkor nem közös házban). Persze rögtön mentem is csúszkázni a Botiékkal a ház melletti részen, ami tulajdonképpen a sípálya része, úgyhogy figyelni kell a síelőkre, ugyanis a házak két sípálya között, a hegy közepén vannak! Amikor elfáradtunk, bementünk vacsorázni és utána ismét kimentünk még párat csúszni, este pedig a házban játszottunk.
Milán
