Milán blogja

A mai egy kevésbé mozgalmas nap volt:
Délelőtt elsétáltunk előbb a Kati mamához és vittünk neki rózsát és a kézzel készült kis kincses dobozkát anyák napjára. Tőle a Dédiékhez vezetett utunk, mert persze a Dédi kapott rózsát és fadobozkát, az Ani pedig csokit. Itt picit tovább maradtunk, mert apa valamit babrált a tévén, hogy legyen rajta internet. A virágosnál választottam anyának én is egy szép lila virágot. Végül Újpestre indultunk, de oda már autóval, hogy a Klári mamát is felköszöntsük (igen, ő is rózsát és dobozkát kapott). A finom ebéd után még beugrottunk a szuper cukrászdába egy fagyiért és csak miután elnyalogattuk, mentünk haza. Délután itthon játszottam, aztán hatkor lementünk sétálni a mamával és a Dömével, és amikor feljöttem, ettem vacsorára husit rizzsel, aztán mentem fürdeni, mert azt beszéltük meg, hogy lefekvésig még társasozunk a lóversenyes kedvencemmel...

Milán

Hát reggel semmi de semmi kedvem nem volt ugyan vásárolni menni, de ezt nem lehetett ma megúszni... még jó, hogy csak a Kökibe mentünk és mi apával rögtön hazajöttünk  a teszkóból és ott hagytuk anyát még két órát plázázni. Addig amíg ő is hazaért és elkezdett ebédet sütni (a frissen vásárolt halrudacskák irtó finomak voltak!), addig az autókkal játszottam (mert apa meg takarított). Na a lényeg ez után jött: kicsivel ebéd után csengettek és a Dédi, az Ani, a Kati mama és a Boti meg az Anna voltak, akik átjöttek. Képzeljétek kaptam a Dédiéktől egy igazi fényképezőt! Szuper! És ez még semmi, mert pár perc múlva már indultunk is a Botival kiegészülve, plusz a Csilláékkal a Margit-szigetre. Kaptunk a Mamáéktól egy ezrest költőpénznek a Botival közösen, amit elég könnyen el is költöttünk: már a sziget elején egy fincsi vattacukorra, aztán az állatkertnél a Boti vett egy nyalókát, én pedig mehettem egy kis kört egy aranyos lovacskán. Elsétáltunk a sziget másik végébe is, a japánkerthez és a szuper játszótérhez, ahol nagyon jó kis játékok vannak. Visszafelé már a fáradtság vett erőt rajtunk és amikor a sokadik futót gáncsoltuk majdnem el a Botival, akkor apa beszigorított és kézen fogva kellett vele mennem és a Boti sem léphetett a futósávra többé... Hát mire visszaértünk a  kocsihoz, mondhatom jól elfáradt a lábam, és jó volt kicsit üldögélni... Miután visszavittük a Botit a mamához, itthon még kicsit  autóztam, aztán ettem pár falatot és hamar mentem is fürdeni, hogy mire kezdődik az énekiskolás műsor - amit anyával nézünk - , addigra kész legyek és a műsor után rögtön mehessek is aludni...

Milán

Reggel kicsit hűvösebb volt, mint az elmúlt napokban, kellett farmerdzseki is. Úgy látszik mégse marad el idén a tavasz... Azért annyira még jó idő volt, hogy délelőtt ki tudjunk menni az udvarra, ahol ma az Erikkel játszottam. Ebéd után jött értem anya és miután elmentünk pár apróságot venni a kisteszkóba, elmentünk Bettiékhez, ahol anyának valamit csináltak a szempillájával vagy mittudomén, addig én bújócskát játszottam. Hamar végeztünk, úgyhogy még elmentünk az Ápiszba, és onnan mentünk a Mamához, ahol ott volt már Anna és a Boti. Később, amikor elvitték a Botit focira, lementünk a játszótérre és képzeljétek, már kezdek megtanulni biciklizni! Picit tudom hajtani magam, aztán csak siklok felemelt lábakkal a pocsolyákon keresztül :) Mikor hazaértünk, már itthon volt apa. Uzsonnára ettem kakaós csigát, aztán játszottam kicsit és segítettem anyának festeni anyáknapi meglepiket (de ez titok ám!), vacsorára pedig apa hozott sajttal töltött fincsi husit. De már szépen ránk esteledett, úgyhogy mentem fürdeni és lassan aludni is.

Milán

Hát reggel nem sok kedvem volt oviba menni, de hát ez van, sajnos nem lehet minden napom olyan, mint például a tegnapi :(
Na sebaj, délelőtt készültünk az évzáróra, az udvaron pedig kidobósoztunk, aztán ebéd után jött értem a Kati mama. Alighogy felértünk hozzá, jött a Kriszti és áthozta Annát (meg egy ijesztő babát, ami azért jól néz tulajdonképpen ki, főleg mivel metál-lila a szoknyája), és nemsokára lementünk  a térre, ahol szó szerint "bogarásztunk"... például belekergettünk egy kaszás pókot a Mama táskájába :)
Sajnos nem sokan voltak ma a játszón, mivel a legtöbb oviban ma volt délután az anyák napi műsor, viszont öt előtt amúgy is jött értem apa és mentünk a Vangi nénihez. Egy órányi játék után indultunk haza (csak előbb még kissé ügyetlenül fújtam buborékot és annyira koncentráltam, hogy közben az egész üvegcsényi szappanos vizet apa cipőjébe sikerült öntenem... ahhoz képest mondjuk nem is akadt ki _annyira_ apa...). Hazaérve megettem vacsorára egy vaníliás csigát és a híradó alatt interneteztem: megnéztem pár régebbi forma-1-es évad eredményeit és régebbi versenyzőket, aztán estig még rendeztem is a szőnyegen egy futamot, amit Alonso kiesése után a csapattársa, Massa nyert meg :)

Milán

Úgy volt, hogy ma kimegyünk a Csabáékkal a Margit szigetre, de anyának hőemelkedése volt és a Csilla is azt mondta a telefonba, hogy nem érzi jól magát...  :(
Így hát délelőtt itthon maradtunk végül, de ebéd után apa kitalálta, hogy mi ketten menjünk be a belvárosba, a Lánchídhoz, mert ott nagy repülős - autós - motoros show lesz. Metróval mentünk, és hamar odaértünk. Elsőnek a repülők bravúroskodtak a Duna felett és a nagy gépeknek olyan erős hangja volt, hogy őrület. Majd az autók következtek: elsőnek a WTCC-ből páran, természetesen Michelisz Norbival az élen mentek el tőlünk 2 méterre az utcán. Jó hangos volt! De a hangerő csak nagyobb lett, amikor forma autók és más versenyautók húztak el előttünk! Be is kellett fognia fülemet, mert pont ott adtak gázt előttünk, ami jelentős kipufogóhanggal járt... Azért klassz volt ám!  Amikor az autók befejezték a bemutatót, átsétáltunk a híd tövébe és ott néztük tovább a motorosokat, akiket Talma vezetett fel. Ők is hangosak voltak és itt még közelebb is voltunk hozzájuk. Integettem is nekik, hátha látják... :) Na ekkorra már jó fáradtak és izzadtak voltunk apával, így elindultunk haza. A jégbüfénél azért vettünk még fagyit, mielőtt ismét metróra szálltunk volna és hamar hazaértünk. Itthon még játszottam a vacsoráig az autókkal (illetve anyáékkal "szépségversenyeset" is), aztán fürdésig még skip-bo kártyáztunk is hármasban.

Milán

Ma mozgalmas napom volt, egy hétköznaphoz képest... Reggel apa átvitt a Dédiékhez, ugyanis az Ani vitt usziba, ahol voltak nehéz feladatok is (például a lábunk közé szorított deszkával úgy úszni, hogy kint legyen a fejünk... hát nem könnyű), de lehetett a végén a medencébe ugrálni is. Aztán még az oviba menet felugrottunk a Mamához, mert vécére kellett mennem és így végül a Mama vitt be, de ebéd után nem sokkal már jött is értem, szóval nem sokat voltam ma oviban :)   Délután a lányokkal (Annával és a Noémivel) játszottam, előbb fent a Mamánál, azután lementünk a térre és ott: építettünk a bodobácsoknak egy házat és szedtünk is bele "lakókat", de folyton menekülni akartak a bogárkák - valamiért nem értékelték a luxus körülményeket, amiket nekik csináltunk... Közben apa is odajött a munkából és őt pedig anya váltotta amikor ő is végzett. Végül hatig maradtunk és itthon előbb megrajzoltam a naprendszert, aztán vacsoráztam és fürdésig megépítettük közösen a szülinapomra kapott nagyon szuper lego forma-1-es autót.

Milán

ui.: ma nem felejtettük el a méricskélést: 122 centi magas és 19.3 kiló nehéz vagyok. A lábam 20, a fejem pedig 50 centi körbemérve.

Délelőtt elmentünk mi, a csoport nagy- és középsősei a szelektív kukához a szétválogatott szeméttel, aztán szinte ebédig az udvaron játszottunk (én a Lujzival és a Ritával fogócskáztam). Ebéd, pihenő és uzsonna után anya hazahozott és nemsokára apa is hazaért, és rögtön indultunk is sétálni. A Wekerlére mentünk, mégpedig elsőnek is megkerestük a "kopasz fát", azt a fát, amitől kicsiként féltem, mert se ága, se levele és mégis hatalmas nagy fa. Így, hét évesen (!) már nem is félelmetes, úgyhogy meg is öleltem :)   Aztán a két közeli játszótérre is elmentünk: a Bárczy térire, ahol a vicces lengős-forgós hinta van és onnan a Koós Károlyra, ahol tulajdonképpen két játszótér is van és persze mindkettőt kipróbálgattam. Hat után indultunk haza és itthon egy kis Wii-zés következett apával, aztán vacsora és még fürdésig az új lóversenyes társasommal játszottunk apával.

Milán