Hát reggel semmi de semmi kedvem nem volt ugyan vásárolni menni, de ezt nem lehetett ma megúszni... még jó, hogy csak a Kökibe mentünk és mi apával rögtön hazajöttünk a teszkóból és ott hagytuk anyát még két órát plázázni. Addig amíg ő is hazaért és elkezdett ebédet sütni (a frissen vásárolt halrudacskák irtó finomak voltak!), addig az autókkal játszottam (mert apa meg takarított). Na a lényeg ez után jött: kicsivel ebéd után csengettek és a Dédi, az Ani, a Kati mama és a Boti meg az Anna voltak, akik átjöttek. Képzeljétek kaptam a Dédiéktől egy igazi fényképezőt! Szuper! És ez még semmi, mert pár perc múlva már indultunk is a Botival kiegészülve, plusz a Csilláékkal a Margit-szigetre. Kaptunk a Mamáéktól egy ezrest költőpénznek a Botival közösen, amit elég könnyen el is költöttünk: már a sziget elején egy fincsi vattacukorra, aztán az állatkertnél a Boti vett egy nyalókát, én pedig mehettem egy kis kört egy aranyos lovacskán. 
Elsétáltunk a sziget másik végébe is, a japánkerthez és a szuper játszótérhez, ahol nagyon jó kis játékok vannak. Visszafelé már a fáradtság vett erőt rajtunk és amikor a sokadik futót gáncsoltuk majdnem el a Botival, akkor apa beszigorított és kézen fogva kellett vele mennem és a Boti sem léphetett a futósávra többé... Hát mire visszaértünk a kocsihoz, mondhatom jól elfáradt a lábam, és jó volt kicsit üldögélni... Miután visszavittük a Botit a mamához, itthon még kicsit autóztam, aztán ettem pár falatot és hamar mentem is fürdeni, hogy mire kezdődik az énekiskolás műsor - amit anyával nézünk - , addigra kész legyek és a műsor után rögtön mehessek is aludni...
Milán
