Reggel nem úsztam meg és elmentünk a Heim Pálba, vérvételre... Apa vitt el minket, de ő ment is dolgozni, mi pedig a harmadikra, a laborba mentünk és olyan szerencsénk volt, hogy épp senki nem várt rajtunk kívül, úgyhogy két perc múlva már szúrták is belém a tűt... Mondjuk ügyes volt a néni és alig fájt, inkább csak csípett (három csepp könnyem bánta csupán az egész procedúrát), és már hipp-hopp kész is voltunk. Pár percet még üldögéltünk a folyosón, aztán előbb az Europarkba mentünk postára, utána hazajöttünk és anya bepanírozta a halrudakat. Amikor elkészült, átmentünk a Kati mamához, ugyanis már ott voltak a Krisztiék és a Noémi is, úgyhogy az egész csipet-csapat ott játszott ebédig. Délután pedig hazakísértük a Krisztiéket és ott is folytattam a Botival a játékot az autópályával, aztán visszajöttünk a házunk előtti játszótérre és ott pedig bodobácsokkal bogarásztunk a szokásos hat utáni sétáig. Amikor feljöttünk, autóztam, a vacsora közben az egy perces műsort néztük és utána a fürdésig anyával gomboztam, utána lefekvésig pedig apával.
Milán
