Tegnap este teljesen elfelejtettük anyával, hogy Voice volt! Még szerencse, hogy apa letöltötte nekünk és mire hazaértünk a bevásárlásból, már el is kezdhettem nézni. Közben anya elkezdett sütni, apa pedig futott még egy kört a kisteszkóba, mert nem volt jó a rizs, amit ebédre akart főzni (nem is baj, mert így krokettet sütött helyette és az is finom ám). A délutáni pihi nem maradhatott el, de rögtön folytattam is a Voice nézést, amint felkelhettem. De mégse tudtam végignézni másodszorra sem, ugyanis telefonált a Kriszti, hogy a Zoli elmegy korizni az Annával és a Botival és ha van kedvünk, menjünk mi is... még szép, hogy volt kedvünk! De előbb még elszaladtunk egy könyvet megvenni a Zolinak, ugyanis ha már átmentünk, akkor őt is és a Krisztit is felköszöntöttük a szülinapjuk alkalmából. Na de a lényeg: tök jó volt korizni! Na jó, az elején elég sokat estem, de aztán belejöttem és egész gyorsan tudok már siklani. Az is jó volt, amikor a Boti "vontatott" tök gyorsan körbe-körbe, és az is nagyon érdekes volt, amikor a szünetben bejött a jégcsináló autó és szép simára letisztította a jeget. Nagyon hamar elszaladt az idő és beesteledett sajnos, úgyhogy haza kellett már indulni, de kellemesen elfáradtunk és itthon a vacsora is jól esett. Fürdés előtt még játszottunk párat a majomtornyos-pálcikás játékkal és én nyertem!
Milán
