Reggel arra kellett rádöbbennünk, hogy nincs víz, mert csőtörés volt hajnalban a ház végében. Ez persze kicsit megnehezítette a reggeli készülődést, mert ásványvízzel mosakodtunk és mostunk fogat meg ilyesmi. No sebaj, így hamarabb indultunk Újpestre... A Mama épp nagyban sütött-főzött persze amikor odaértünk, így még tudtam játszani az ebéd előtt is a mágnes számokkal, aztán a finom ebéd után még legóztam és rajzolgattam. Kettőkor apa kiadta az indulási parancsot, ugyanis nem haza mentünk, hanem Ikladra a Zalánékhoz. A házban nem maradtunk szerencsére sokáig, ugyanis én már nagyon mentem volna a ház mögötti rétre... Miután ettünk egy kis sütit és közben a Reni kipakolta a zsák ruhát amit hoztunk, végre öltöztünk és felmentünk a szép napsütésben a telekre. Miután adtam egy kis füvet a szomszédban lakó szárnyasoknak, a diófa alatt elkezdtük a lepotyogott diót összeszedni előbb kis vödrökbe, aztán már egy nagyba. Ugyanis jó sok dió volt ám! 
Főleg mikor a Szomi jól megrázta a fát és még egy halom lepotyogott! Lett is egy nagy teli vödör dió a végén. De én nagyon szerettem volna felszaladni a telek tetejére, úgyhogy fel is mentünk, és szedtünk szép leveleket a fákról és bokrokról. És ez még semmi, ugyanis megnéztük mi van a dombon túl! Ott még soha nem jártunk! Hát egy hatalmas szántóföld volt, ahol irtó nagyot lehetett rohangálni! Szuper egy hely! Sajnos mikor már eleget sétáltunk és rohangáltunk, már indulni kellett haza, mert ment le a nap... Itthon már volt víz, úgyhogy minden a szokásos mederben folytatódhatott: apa melegített vacsorát, aztán amíg ők híradót néztek, addig én a hálóban Minimaxot, és még fürdés előtt rajzoltam apának feladatokat: egy "keress tíz különbséget két rajz között" -et és egy 25 darabos pázzlét. Amikor apa mindent ügyesen megoldott, akkor mehettünk fürdeni és aludni :)
Milán
