Délelőtt anya pakolgatott, én pedig játszottam - hol apával, hol egyedül - aztán indultunk is Újpestre a Mamáékhoz, ahol épp készült a fincsi ebéd: Mivel én a bablevest nem annyira szeretem, ezért az aranyos Klári mama csinált nekem paradicsomlevest :) Utána pedig szintén kedvenc következett: milánói sertésborda, amiből a tészta ugyan jobban ízlett, de azért husit is ettem. Így teljesen megérdemeltem egy kis pisztácia-fagyit :)
Amíg a felnőttek beszélgettek, én legóztam, aztán indultunk haza és én kicsit pihiztem a szobámban, de persze nem aludtam, mert már nagyon vártam, hogy mikor indulunk végre a Boti szülinapi bulijára! Végre telefonált a Kriszti és már kaptuk is magunkat és mentünk. 
Segítettünk átcipelni egy csomó cuccot az iskola tornatermébe és amíg mi fociztunk a Botival, addig apáék feldíszítették a kaput és a környékét, meg asztalokat és székeket hoztak és kezdtek a többi vendégek is megérkezni. Sajnos amikor már a Boti barátai is beálltak focizni, az nekem már túl agresszív volt, így én más játék után kellett, hogy nézzek. Szerencsére hamarosan kőrjátékokat csinált a Zoli, és fogócskázni is beálltam, de a tortázás előtti kicsomagolós játékból eljöttem, mert nem én téphettem le a csomagolást a játékról :( 
De a torta finom volt, az ajándékosztás is a szokásos kőrbeülős volt, és még jót bújócskáztam egy kislánnyal és apával, sőt az idei játékban, a gömböc Boti általi szétverése után jó sok cukorkát és nyalókát tudtam megkaparintani :) Sajnos ezzel nagyjából véget is ért a buli, mert csak hétig lehettünk, úgyhogy a rendrakás után még a maradék lufikból négyet elhozhattam és hazajöttünk. Itthon fürdés, egy kis vacsora, fogmosás és már rögtön alvás következett, mert igencsak elfáradtam és elálmosodtam...
Milán
