Reggel korán keltem, így még volt idő megnézni a Toy Story végét, amit tegnap elkezdtünk, de rögtön utána már indultunk is! Méghozzá a Balatonra! De még előbb a Krisztiékhez, onnan a Bogiékhoz mentünk és csak utána vágtunk neki az autópályának. Szerencsére nem volt nagy forgalom és hamar leértünk. A nagy háznál letettük a csomagokat és hamar átmentünk a Botiért a kis házhoz, mert ő a Nándi bácsival épp ott kertészkedett. De hamar visszajöttünk a nagy házhoz, ahol apa a Krisztivel összeállított egy szép nagy trambulint. Na ez igen igen jó ötlet volt! Ennyit talán még soha nem trambulinoztunk, mint ma! Egész ebédig ott ugráltunk felváltva (mivel egyszerre maximum ketten lehettünk elvileg odabenn). 
Enni pedig bementünk az étteremhez a vasút mellett: a többiek rollerral de én végig futva mentem. Finom milánóit kértünk és én még apa husijából is kaptam egy fél szelete, az is fincsi volt én meg jó éhes... Desszertnek pedig fagyiztunk egyet szemben. Én vanília fagyit kértem és fincsi volt. Még lesétáltunk a Balatonhoz is, ha már ott jártunk és a strandon kőrhintáztunk, és a köveken is mászkáltunk. Klassz volt!
Amikor visszaértünk (én most is a Botiék mellett szaladtam végig a távot!), folytattuk a trambulinozást természetesen... Egész délután ugráltunk, de mivel csak kettesével lehetett, én még vízipisztolyoztam és futkároztam és hintáztam a fennmaradó időben. Sajnos hat óra felé apáék szétszedték és eltették a trambulint és lassan indultunk is haza... Én olyan fáradt voltam (nem csoda), hogy el is aludtam útközben, ezért hazaérve igencsak nyűgös voltam, úgyhogy apa hamar megfürdetett inkább és már mehettem is aludni az ágyikómba...
Milán
