Reggel átmentem a Mamához amíg anyáék vásárolni mentek, mert nekem nem volt kedvem velük menni... Épp jókor mentem, mert már készültek a palacsinták és a második az enyém is lett (az első elszakadt, ezért a Dömi megnyerte...). Picit még játszottunk, de már jött is apa és hozta a rolleremet és lementünk a nagy játszótérre, ahol rollereztem, csúszdáztam, mászóváraztam egészen ebédidőig. Amikor megéheztünk, feljöttünk és bár a levesből nem sokat ettem, de utána halacskát rántott ki anya, és abból viszont sokat ettem. A délutáni szieszta alatt aludtam kicsit és ébredés után uzsonnára ismét palacsintát kértem. Anya vasalt, apa mosott és pakolászott, de az volt a terv, hogy nemsokára átmegyünk a Csilláékhoz, én pedig telefonon elintéztem, hogy átvigyük a Dömét is, így aztán előbb érte mentünk a Mamához és én sétáltathattam a Dömit jó sokáig (csak a forgalmas utaknál vette át anya a pórázt). A Csilláéknál egy új játék volt: a nagy tévén mentek játékok, amik azt csinálták, amit én a tévé előtt. Hasonló, mint a Wii, de nem kell a kezembe a távirányító sem és még a lábamat is követte a kis figura a tévében! Egész fura, de jópofa. Ó, és találjátok ki mit sütött nekünk a Csilla? Palacsintát! Ott is ettem kettőt frissiben vacsorára. Jó kis palacsintanap! Az emeleten is játszottunk: biliárdoztam is és flippereztem is, aztán este hazaindultunk. Persze előbb még hazavittük a Dömit, és itthon rögtön mentem is fürdeni és aludni , mert már későre járt...
Milán
