Reggel nagyon korán - hat előtt - felébresztett minket a nővér néni, hogy megtudja, éjjel minden rendben volt-e, és szerencsére ma már tényleg jól voltam, nem volt semmi gond éjszaka sem. Reggeliere a kórházi sajtos zsemle helyett inkább a csokis fánkomat ettem meg - érthető okokból... Délelőtt egy kedves doktor néni megvizsgált és gyógyultnak minősített, vagyis hazamehettünk! Persze ez nem volt ennyire egyszerű, mert meg kellett várni, hogy kivegyék a kezemből a tűt és utána egy papírra is várni kellett még. Addig pedig a Danikával dévédéztünk és amikor ők hazamentek, kicsit a kinti folyosón is mászkáltunk anyával. Alighogy meghozta a papíromat a nővérke, már jött is apa és hazahozott minket. Anya már nagyon éhes volt (én nem annyira, mert a kinder tojásomat nemrég ettem meg...), de a Klári mama küldött finom levest, azért egy tányérral abból ettem...
Itthon nagyon klassz! A kórházban se volt rossz, de a saját ágyikómban mégiscsak más pihenni! Aludtam is délután egy jó nagyot. Uzsonna után lementünk sétálni a Mamával és a Dömikével. Este pedig apával tévéztem: a régi szokás szerint Zigby és a Thomas egy-egy része, majd még apa megengedte, hogy az elejét megnézzem a Toy Story 2-nek. De ekkorra már elmúlt nyolc óra, így mennem kellett fürdeni és hajat mosni, aztán pedig aludni.
Milán
