Sajnos este még lázas lettem, de egy lázcsillapító hajnalig levitte a lázam és csak hőemelkedésem volt mára már.
Természetesen így oviba nem mehettem, úgyhogy reggeli után átjött a Kati mama és kicsit még itthon voltunk, addig rajzolgattam és pázzléztunk, aztán átsétáltunk hozzá és amíg a mama lement az ebédért, addig a Dédi vigyázott rám, sőt az Anna is megérkezett, de nem tudtunk túl sokat játszani, mivel ő még beteg én meg már beteg vagyok, nomeg ebéd után hazahozott a Mama , hogy itthon aludjak.
Speciel aludni nem volt kedvem, úgyhogy csak pihiztem, aztán hazajött anya és nem is olyan sokkal később apa is. Mivel még hőemelkedésem volt (képzeljétek, megtanultam megmérni a lázamat! egyszerű: megnyomom a gombot, csippan, a fülembe rakom a hőmérőt, újra gombnyomás, csippanás és már ki is írja, hogy pl. 37.6), szóval a lényeg, hogy fél hatra elmentünk a doktornénihez. A szokásosnak mondható másfél órás várakozás után bejutottunk, de a doktornéni tanácstalan volt, mivel semmi okát nem látta a lázamnak... Gyógyszert sem kaptam, úgyhogy magamtól kell ezek szerint meggyógyulni... Hát ez van... Hazajöttünk és ettem egy melegszendvicset, aztán apával megnéztünk egy Zigbyt (mivel a Thomast lebuktuk ma) és még kicsit pázzléztunk, aztán mentem fürdeni és aludni.
Milán
