Milán blogja

03.12.
Reggel mindenki korán kelt és nagy készülődés és pakolás közepette elindultunk síelni: apa előbb levitt három adag bőröndöt és más cuccokat és még együtt is vittünk jó sokat amikor lementünk a kocsihoz. Apa kölcsönkapott egy szép nagy autót, de még ennek is tele lett a csomagtartója, és még a Kati mama is jött... Ő is hozott még pedig pár táskát... Szóval igencsak megpakolt autóval átmentünk a Krisztiékhez és ők is bebapoktak az ő autójukba és indultunk is már, mert hosszú az út...
A határ után megálltunk egy hatalmas bevásárlóközpontnál, ahol mi a játszótéren (nagyon klassz volt!) elvoltunk, amíg a felnőttek vásárolgattak, aztán indultunk tovább, de már többször nem álltunk meg, csak a hegyen a faházaknál egy Weinebene nevű helyen. Én útközben sokat játszottam, de nem aludtam egy cseppet se...
A faházba elsőnek a játékokat hoztuk be, hogy mi tudjunk már játszani a Botiékkal amíg a felnőttek kipakoltak. Amúgy nagyon szép kis faházban fogunk lakni! Amíg még világos volt, elmentünk kicsit körülnézni és láttunk ratrakot is! Hamar besötétedett, úgyhogy visszajöttünk vacsorázni és játszani. Estig már más nem is történt, de kilenckor menni kellett sajnos zuhanyozni és aludni...
Milán
03.13.
Reggel jó korán keltem - így aztán apa is... De mikor lementünk a földszintre, a Boti és a Mama már szintén fent voltak, úgyhogy végülis nem mi keltünk elsőnek...
Reggeli után sorra jöttek le a többiek is, mi pedig addig játszottunk a nappaliban. Kilenc órakor indulnak a sífelvonók, úgyhogy addigra felöltöztünk és odasétáltunk a hüttéhez, a bébipályához. Párszor lecsúsztam apával, de egyedül még nem tudok, mert a fékezés nem megy még "üzembiztosan", de a sílift felfelé már egész ügyesen megy. Pár óra után az Annával és a Mamával visszamentünk a házba, mert a Mama elkezdte az ebédet csinálni, hogy mire mindenki visszaért délben a síelésből, addigra kész legyen a finom brokkoli krémleves :)
Evés után én és Annipanni elmentünk aludni, és együtt is keltünk, mivel Anna mindig sírva ébred... Sebaj, délután még Apáék mentek egy kicsit síelni, de én fáradt voltam, úgyhogy mi csak elkisértük őket a hüttéig és kicsit néztük a síelőket, aztán beültünk forró csokit inni tejszínhabbal :) Hú de fincsi volt! Közben anyáék is odajöttek, mert négykor leállnak a síliftek, úgyhogy visszasétáltunk a házikóhoz és estig folyamatosan ment a játék, csak vacsorázni ültünk le. Kicsit később elkisértem a Krisztiéket a 16-os házhoz, a Zoli barátaiékhoz, és szerencsére vittünk csúszkát is, mert a ház mellett egy nagy dombról tudtuk irtó jókat csúszkálni. Sajnos közben tetőtöl talpig csurom vizesek lettünk, mert kicsit kásás volt már a hó (de mit érdekelt ez minket...), úgyhogy a Kriszti visszavitt minket a mi házunkhoz és mivel addigra apa bekapcsolta a szaunát, ott jó meleg volt már, úgyhogy ott felmelegedtünk hamar. Estig még persze rengeteget játszottunk a Botival, de fürdés után ő felment aludni, így én Annával néztem meg pár Bogyó és Babóca epizódot a kis dévédén még lefekvés előtt.
Milán
03.14.
Ma egy kicsit tovább aludtunk, mivel nem tombolt odakinn szélvihar az éjjel, nem úgy mint tegnap... Reggeli után én a Mamával és Annával még kicsit a házban maradtam, de a többiek előrementek síelni. Kicsivel később mi is utánukmentünk, de akkor nagyon leszídott a mama, amikor amíg ő kidobta a szemetet a tárolóba, addig én előresétáltam egyedül a hüttéig majdnem... Pedig én már ismerem ám az utat! És a füvön mentem, nem is az úttesten... Na mindegy, állítólag ez butaság volt és a mama mellett kellett volna végig jönnöm. Szóval végül odaértünk a síliftek aljához és pont akkor csúszott arra apa és anya, úgyhogy együtt mentünk tovább a kis pályához, ahol apa felváltva velem és az Annával csúszott le és a hóekés lejövetelt gyakoroltuk, amíg meg nem éheztünk, mert akkor már mentünk volna vissza szivesen a házikóba ebédelni. Ekkor ért oda a Boti és a Zoli is (a Kriszti már kicsit korábban odajött), úgyhogy végül mindenki visszajött a házba és ebédeltünk finom brokkoli krémlevest bogyókkal. A második töltött káposzta lett volna, de azt csak a felnőttek ettek, mi gyerekek inkább mentünk kicsit aludni...
Délután visszasétáltunk a sípályákhoz és előbb apa próbált a kis pályán okítani, de hisztis kedvemben talált, így végül anyával kétoldalról közrefogtak és apa síbotját előttem keresztben tartva én abba kapaszkodva lejöttünk. Így egész jó volt, de igazándiból utána a Kriszti talált ki jobbat: jött mellettem és én egyedül felmentem a felvonóval, utána pedig előttem háttal lesiklott velem és így egész ügyesen meg tudtam állni hóekében amikor ő mondta. Ezt kétszer meg is ismételtük. Apáék nagyon meglepődtek, milyen ügyes vagyok ám, ha nem "kell" nekik hisztizni...
Amikor a Botiék is odacsúsztak, lecsatoltunk és jópárszor lecsúsztunk a fenékcsúszkákkal is és persze megint csurom vizesek lettünk, úgyhogy a házban átöltöztünk és elsétáltunk pár házzal arrébb a kis játszótérre, ahol van pár jópofa játék. Sokáig hintáztunk, aztán visszajöttünk a házikóba és játszottunk, vacsoráztunk és ismét játszottunk.