Reggel elmentünk vásárolni és amikor hazaértünk, apára ott vártak a ház előtt a Bogiék (apa barátjának, az Imrének a felesége és kislánya), akik épp a nyuszijukat vitték haza az állatorvostól, mert túl nagy volt már a foga. Persze jól megsimiztük a nyuszit (nagyon finom, puha volt a szőre...). Hazaérve anya rögtön főzni kezdett, mi pedig addig játszottunk a nagyszobában apával ebédig, ami brokkoli krémleves volt bogyókkal és rántott halacska. Ebéd után hamar felöltöztünk és elmentünk sétálni a Kopaszi gátra. Irtóra fújt a szél ugyan, de legalább sütött a napocska, úgyhogy végülis nem volt rossz idő. A játszótéren megálltunk és hintáztam, csúszdáztam egy jót, de a legvégéig elsétáltunk azért és ott kavicsokat dobáltunk ami szuper jó dolog :) Visszafelé pedig kerestünk kacsákat, hogy adjunk nekik a magunkkal vitt száraz zsemlékből, de alig találtuk meg őket és amikor odamentünk a partra, akkor a buták elrepültek... Egy pár réce volt csak aki elég bátor volt és ott maradt, na ők jártak jól, mert így nekik dobáltuk az egész adagot :)
Hazaérve mindenki ment pihenni, de nem volt kedvem aludni, és másfél óra pihenés után fel is keltem és játszottunk tovább estig, amíg végre meg nem érkeztek a Csilláék: ugyanis ők hozták a palacsintatésztához a szódavizet, én meg már irtó éhes voltam :) Meg is ettem egy nagy és két kis palacsintát! Sajnos hiába voltak itt a Csabáék, mégse maradhattam fenn, csak kilencig, úgyhogy fürdés után nem sokkal apa mesélt és én már aludtam is mint a bunda...
Milán